Az Úr uralkodik


És monda nékik Gedeon: Én nem uralkodom felettetek, sem az én fiam nem fog uralkodni rajtatok. Az Úr uralkodik ti felettetek!
(Bírák könyve 8. fejezet 23. vers)

Sokunk kedvenc olvasmánya Gedeon története, akinek hozzánk hasonlóan megvoltak ugyan a maga emberi gyengeségei, de az ezekkel való megküzdés, és az Istenre hagyatkozás tekintetében kétségkívül példakép.

Ma reggel a midiániták felett aratott győzelem utáni kihívására és az arra adott válaszára koncentrálunk, ami ellen bűnös emberi természetünk szerint érthetetlen, ugyanakkor hatalmas alázatról, és önuralomról tanúskodik.

Hiszen, micsoda ostobaság – gondolj csak bele - visszautasítani az uralkodói rangot, a királyi trónt! Főleg, hogy ezért már megdolgoztál, kivívtad a szabadságot, és nincs más, akivel küzdened kéne, a nép pedig egyöntetűen téged akar; Gyere és uralkodj rajtunk!

Egy ilyen kérést visszautasítani!? Miért tennéd? Téged Isten választott ki. Emlékezz! A pajtában csépeltél és onnan hívott ki. Majd számtalan megerősítő jelet kaptál. Csupán háromszáz emberrel szembeszálltál az ellenséggel és megfutamodtak mind. Győztél! Gyere és uralkodj rajtunk!

Azonban Gedeon – ez a válaszából is kiderül – másképp látja, másképp értékeli mindezt. Igen, az Örökkévaló hívott el, és milyen türelemmel kezelt, hiszen épp azért adott annyi jelet – a gyapjútól, az álmát elbeszélő midiánita ifjúig,- mert vonakodtam, hitetlenkedtem. S a nagy győzelem? Mi csak kürtöltünk, „az Úr fordítá kinek-kinek fegyverét társa ellen” (Bír.7:22)

Ez a győzelem nem Gedeon érdeme, így sem a dicsőség, sem a hála, sem a trón nem őt illeti meg, „nem én uralkodom felettetek… hanem az Úr’”

Milyen jó lenne, ha megtanulnánk Gedeontól, hogy a mi feladatunk nem az, hogy családunkban, munkahelyünkön, a gyülekezetben azért harcoljunk, hogy ’itt én vagyok/én leszek a főnök’; hogy ’itt az lesz, amit én akarok’; hogy ’amíg az én kenyeremet eszed, addig azt csinálod, amit én mondok’…

Ehelyett, tekintsünk úgy egész életünkre, lehetőségeinkre, sikereinkre, hogy minden Isten ajándéka, és előtte meghajolva mondjuk: „Illő dolognak tartom közzétenni azokat a jeleket és csodákat, amelyeket a felséges Isten cselekedett velem. Mily nagyok az ő jelei, és mily hatalmasak az ő csodái! Országa örökkévaló ország, és uralma nemzedékről nemzedékre megmarad. (Dán.3:32-33)