Az Úr parancsa

"Elküldi parancsát a földre, beszéde gyorsan terjed. Olyan havat ad, mint a fehér gyapjú, olyan deret szór szét, amilyen a hamu."
147. Zsoltár 15-16. vers


 Nem szeretem a mikromenedzsereket. Ők azok az emberek, főleg főnökök, akik, miután egy adott feladatot felosztottak részfeladatokra, és a részfeladatokat kiosztották a beosztottaik között, a munkafolyamat minden lépéséről részletes beszámolót kérnek, és újra, meg újra meggyőződnek róla, hogy halad a dolog. Az ilyen főnökökből gyakran a bizalmatlanság árad, úgy érzik, hogy a beosztottaik nem tudják megoldani a feladatokat, vagy csak lebzselnek, ha ő nem néz a körmükre. Persze az ilyen típusú embernek sem lehet könnyű az élete, hiszen ő pedig mindig mindent észben kell tartson, mert ha valamit elfelejt leellenőrizni, úgy érezheti, hogy kicsúszott a kezéből az irányítás.

Isten, a világmindenség ura, az általunk látható, és láthatatlan világok teremtője különleges kapcsolatban van az emberiséggel és ezzel a kék színű bolygóval. A Bibliából tudhatjuk, hogy az emberen kívül Isten más értelmes lényeket is teremtett, más bolygókon, melyek elég távol vannak tőlünk, hogy a bűnös életünkkel ne fertőzhessük meg őket. És mégis, habár egyedül az ember utasította el Isten szeretetét, Ő mégis különös módon vonzódik hozzánk. Azt is tudjuk, — és Jézus Krisztus élete, halála és feltámadása a legjobb bizonyítéka, — hogy Isten a bolygón élő minden élőlény életét szemmel tartja. Jézus maga mondja, hogy még a hajunk számát is számon tartja, és a verebek közül egy se eshet a földre az ő tudta nélkül.

Isten azonban nem mikromenedzser. Sokszor úgy gondolunk rá, mint aki személyesen életünk minden részébe belenyúl, személyesen felügyel mindannyiunkat. És bár ez valamilyen szintig igaz is, elfelejtjük azt, hogy Istennek nagyszerű beosztottjai, segítői vannak, akik a Menny és a Föld között hihetetlen gyorsasággal cikázva végeznek minden feladatot, és térnek vissza jelentéssel a Világmindenség Istenéhez. Ezek az angyalok pedig mindannyiunk körül ott sürögnek, forognak, hogy beteljesedjen Isten ígérete: "akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál” (Rómabeliekhez írt levél 8:28). Ők azok, akik lehetővé teszik, hogy Isten parancsa gyorsan és pontosan, fennakadás és torzulás nélkül terjedhessen a földön, és hogy a hó és dér pontosan oda kerülhessenek, ahol szükség van rájuk.

Az Univerzum Fenntartója pedig tökéletesen megbízik a mennyei munkatársaiban. Tudja, hogy ők minden erejüket latba vetve végzik a munkájukat, és nincs szükség újra és újra felügyelni, hogy vajon tényleg úgy tesznek-e, ahogy Isten azt megparancsolta a számukra.

És bizonyos szempontból mi is Isten munkatársai vagyunk. Még ha Isten nem is néz a körmünkre időről-időre, elvárja, hogy parancsait mi is ugyanúgy betartsuk, ahogy az angyalok, az időjárás, és a világon minden más megteszi. A kérdés, hogy elég megbízható munkatársai vagyunk-e?