Ádám és Krisztus


„Mert amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek. Mindenki pedig a maga rendje szerint. Első zsenge a Krisztus; azután akik a Krisztuséi, az ő eljövetelekor.”
(Korinthusbeliekhez írt első levél 15. fejezet 22-23. vers)

A korinthusi gyülekezet sok problémája (széthúzás, személyválogatás, felsőbbrendűnek tartott lelki ajándékok, gnoszticizmus, a hellén és más pogány gondolkodásból fakadó hamis tanítás) közül a legveszélyesebb a feltámadás tagadása volt.

Hiszen, ahogy Pál válaszából kiderül a feltámadás a keresztény hit alapja: „mi módon mondják némelyek ti köztetek, hogy nincsen halottak feltámadása? Mert ha nincsen halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadott fel. Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is.” (12-14.vers)

„Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lőn azoknak, kik elaludtak.” (20.vers) „Mert amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek.” (22.vers)

„De mondhatná valaki: Mi módon támadnak fel a halottak? és minémű testtel jönnek ki?” (35.vers) Bizony, milyen jókat lehet polemizálni erről, milyen volt Ádám teste, mi volt a fényruhája, no és mi a helyzet Jézus testével, volt-e hibás génje, bűnös hajlamra kódolva? És milyen testtel támadt fel?

Az apostol nem ír erről, hisz a tényeken ez nem változtat, mármint, hogy az első ember, Ádám engedetlenségének következménye a szenvedés, a fájdalom, a fáradtság, a betegségek, az elmúlás, és végül a halál.

És ugyanilyen biztos tény, hogy a második Ádám, Jézus megváltoztatta a következmények sorát. A sor végén most már nem a halál, hanem örök élet vár mindazokra, akik Benne remélnek. „Halál! Hol a te fullánkod? Pokol! Hol a te diadalmad?” (55.vers)

A teológia helyét vegye át ma a hálaadás és az Ige felhívásának való engedelmesség: „Azért szerelmes atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.” (58.vers)