A győztes jutalma

"Aki győz, annak megadom, hogy velem együtt üljön az én trónomon; mint ahogy én is győztem, és Atyámmal együtt ülök az ő trónján.”
Jelenések könyve 3:21

Emlékszem, amikor általános iskolás koromban különféle iskolai versenyeken indultam. Felnőtt fejjel már nem emlékszem, miért, de nagyon szerettem versenyezni. Indultam mesemondó-, versmondó-, irodalmi-, felolvasó-, matematika-, kémiaversenyen, sőt, egy alkalommal még napközis sakkversenyen is — úgy, hogy nem voltam se napközis, sem a sakkszakkör tagja. Bár a motivációimat már nem tudom pontosan behatárolni, az biztos, hogy az első kérdés minden egyes alkalommal így szólt: “Mi a főnyeremény?” Hiszen egy versenyben a főnyeremény a legfontosabb. Az aranyérem, a serleg, a pénzjutalom. Azt, hogy “a részvétel a fontos” csak a győztes és a nézők mondják őszintén.

Egy alkalommal indultam az általános iskolámban szervezett kémiaversenyen is, ami különösen izgalmas volt. Soha nem rajongtam kimondottan a tantárgyért, de örömmel éltem a lehetőséggel, hogy ez alkalommal megméressem tudásomat ezen a területen is. Persze az sem volt utolsó szempont, hogy az egész iskolából egyedül én indultam, így hát garantált volt a fődíj a számomra. A fődíjért pedig bármire képes az ember. Persze akárhogy gondolkozom, az már nem jut eszembe, hogy mit is nyerhettem ezen a versenyen… Lehet, hogy egy ötöst, amire nem volt szükségem, egy könyvet, amit soha nem olvastam el, vagy egy oklevelet, ami soha nem került ki a falra. Egy dolog viszont biztos: egy volt a villámsebességgel értéktelenné váló ereklyék közül, melyek az évek során a poros szekrény eldugott zugaiban kötnek ki.

“Aki győz...”. A Jelenések könyve első fejezeteiben János apostolon keresztül Isten hét kis-ázsiai gyülekezetnek ad lehetőséget, hogy induljon egy gigantikus, sőt, kozmikus versenyen. Van köztük gyenge, de lelkes, erős és öntelt, megalkuvó és megvetett gyülekezet is, de egy dolog mindegyikben azonos. Isten nem egy ideiglenes, hanem egy maradandó, nem értéktelen, hanem egy végtelenül értékes fődíjat ajánl mindegyikük számára. Ha változtatnak a helytelen útjaikon, a hibás nézeteiken és “megtérnek”, tehát visszafordulnak a helyes irányba, akkor mindannyian elnyerhetik a legnagyobb jutalmat. A hét gyülekezeten keresztül pedig hozzánk szól az ige: ha megváltozunk, mi is elnyerhetjük ezt fődíjat.

És hogy mi a jó hír? Az, hogy ahogyan én a kémia versenyen, úgy Isten "versenyén" is mindannyian egyéni számban, egyedül indulunk. Isten minden kis-ázsiai gyülekezetet önmagához mérve rangsorol, és ha a közösség nem kerül diszkvalifikálásra, csak győzni tud. Így van ez a mi életünkben is: ha minden erőnket bevetjük, hogy győzzünk, mindannyian garantáltan győztesek lehetünk, hiszen ebben a számban egyedül mi magunk indultunk.

Aki pedig a saját számában győz, az nem oklevelet kap, hanem koronát.