Tiszteld a révészt!



"Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és ő vitt át minket szeretett Fiának országába."
Kol 1,13

A régi korokban hosszú útra indulni nem volt egyszerű vállalkozás. Egy-egy folyó, egy tó nagy akadálynak számíthatott akkor, amikor alig voltak hidak, amik a két partot összekötötték volna. Ha valaki mégis vállalkozott rá, annak jól kellett ismernie az utat és azokat a segítőket, akikre támaszkodhatott útközben. A vízi átkelőknél ezek a révészek voltak. Csónakjaikkal, kompjaikkal szállították az embereket az egyik oldalról a másikra. Kietlen, ember által alig lakott helyeken különösen nagy szerep jutott azoknak, akik ismerték az átjárókat, az utakat az egyik oldalról a másikra.

Az egyik ilyen nagy útkeresés a világtörténelemben az Észak-Nyugati átjáró feltérképezése volt. A 15.-17. század között, majd később a 19.-20. században számtalan expedíció próbálkozott meg a lehetetlennel. Sokan vesztették életüket, de sokáig sem olyan folyami utakat, sem pedig tengeri utat nem találtak ami összekötötte volna Amerika keleti partját a nyugatival. William Baffin angol felfedező, aki először használta a tengeren a hold járását a hosszúság meghatározására, például kijelentette, hogy az Észak-Nyugati átjáró nem is létezik. Olyan tekintélynek örvendett, hogy ezért a 17. és a 19. század között nem is keresték tovább. Végül Roald Amundsen hajózott át az Észak-Kanadai vizeken elsőnek sikerrel. Hogy milyen rendkívüli tettet hajtott végre ezzel jól mutatja a következő is: 1978 óta műholdon is figyelik az Atlanti óceánt a Csendes óceánnal összekötő útvonalat, de csak 2007 nyara volt az első olyan alkalom, amikor az átjáró teljesen megtisztult a jégpáncéltól. Amundsennek nem is sikerülhetett volna ez a vállalkozás, ha nincsenek az eszkimók. Tőlük tanulták meg, hogyan élhetnek a befagyott tundrán. Tanulmányozták a szánhúzó kutyák hajtását, dokumentálták hőszigetelő ruházatukat, megfogadták útbaigazításukat, sokszor számíthattak rájuk "révészként", vezetőként. Amikor 1905-1906 telén a hajójuk befagyott, csak ezért élték túl a zord körülményeket. Végül 1906-ban, mindössze hatan érkeztek meg Alaszka partjaihoz. Az úton tanultak segítették hozzá később Amundsent ahhoz is, hogy először érje el a Déli-sarkot.

Pál arra emlékezik, milyen sokat köszönhet minden keresztény Istennek, mennyei Atyánknak. Nem kevesebbet, mint a szabadságot! azt, hogy átjuttatott bennünket a sötétségből a világosságba, a halálból az életbe. Ő a mi révészünk, a mi útkeresőnk, Akinek tanácsai átsegítenek bennünket a zord körülményeken, könnyűvé varázsolják a lehetetlennek tűnő utat. Míg mások eltévednek, elcsüggednek és elesnek, addig mi biztos irányítására támaszkodva célba érünk. Tiszteld hát a révészt!