Eljön a nap...

„Azután visszaadom szőlőjét, és az Ákór-völgyet a reménység kapujává teszem. Ott majd úgy válaszol nekem, mint ifjúsága idején, mint amikor kijött Egyiptomból.”
Hóseás könyve 2:17 (Revidiált Újfordítású Bibliában, Károliban 2:14)

Ott áll előtted idősen, megtörten, elesetten. Már nem tudja, miért kelt föl a fotelből, és indult el egy bizonyos irányba. Már nem tudja, hova kell menni fogat mosni, hol van a szobája, ahol aludhat. Nem tudja, milyen nap van, és megesik, hogy hét közepén ünneplőt vesz, mert elgondolása szerint menni kell a gyülekezetbe. Van, hogy a pizsamát felhúzza a nappali ruhájára, és úgy tér nyugovóra este. Már nem képes visszaidézni a régi emlékeket, és ha elindul sétálni, keresheted az egész városban, ő már magától nem talál haza. 

Pedig régen futballedző is volt, írt, olvasott, sakkozott, gondolkodott. Aztán figyelme a Biblia felé irányult, és beleásta magát, ahogy csak bírta. Lelkesen kutatta a Szentírást, és számtalan keresztény könyvet olvasott. Ma mindez már a múltté, egy olyan múltté, melyre ő alig-alig emlékszik. 

Ma reggelre Isten egy különleges üzenetet tartogatott a számodra. Eljön a helyreállítás napja! Eljön majd az a nap, amikor visszakaphatod őt lelki, szellemi és fizikai egészségében megújulva, újjáteremtve. Eljön az a nap, amikor ő is visszakapja önmagát, az emlékeit, az életét, és többé nem szorul már rá arra, hogy ápolják, és gondozzák, mint egy kisgyermeket. 

Eljön a nap, mert Isten elhozza, mert Ő megígérte. Eljön a nap, amikor végleg lezárul a megváltás, amikor Ő mindent újjáteremt, és eltörli a bűn legutolsó hozadékát is. Amikor helyreáll minden, amit lázadásunk megrontott, és végre Isten az Ő teljes valójában állhat előttünk. Amikor vége lesz a távolságnak, ami eddig elválasztott minket Tőle, amikor végre keblére ölelhet bennünket, mert hazaértünk. 

Hát nézz fel ma reggel reménnyel telve a tavaszi égre, és meríts erőt Isten üzenetéből! Meríts erőt ennek a napnak az ígéretéből, és várjuk együtt a nagy találkozást!