Add tovább!


Tudassátok majd a ti fiaitokkal, mondván: Szárazon jött át Izráel ezen a Jordánon. Mert kiszárította az Úr, a ti Istenetek a Jordán vizét ti előttetek, míg általjövétek rajta, amiképpen cselekedett az Úr, a ti Istenetek a Veres tengerrel, amelyet megszárított előttünk; míg általjövénk rajta. Hogy megismerje a földnek minden népe az Úrnak kezét, hogy bizony erős az; hogy féljétek az Urat, a ti Isteneteket minden időben.


Add tovább! Tudasd fiaiddal! – Könnyű mondani, de mégis hogyan csináljam? Hogyan nyomjam le a torkán azt, ami nincs ínyére? Melyik az a nevelési módszer, amelyikkel átadható a hit? Ilyen úgy sincs! Vagy mégis?

Aki utazott repülőgépen, tudja, hogy a felszállás előtt a stewardessek egy biztonsági bemutatót tartanak. Hogy működik a biztonsági öv, merre van a menekülési útvonal, mit kell csinálni, ha csökken a kabinnyomás, hol található a mentőmellény, stb.

Itt van egy elsőre furcsa sorrend, mégpedig, hogy először magunkra kell felvenni az oxigénmaszkot, a mellényt, majd utána segítsünk a gyermekünknek és/vagy utastársunknak. Tehát nem a gyermek az első. Miért? Egyrészt, mert ha vele kezdjük, és közben elájulunk, sokkal kevesebb a túlélési esélye, másrészt mert a gyermeknek van egy természetes tulajdonsága, mégpedig, hogy utánozza a szülőt.

Add tovább! Tudasd fiaiddal! – hangzik az Igében. De hogyan? Tégy úgy, mint a biztonsági bemutatón! Először kezdd magaddal! Mert hogyan is tudnánk átadni valamit a gyermekünknek, vagy bárki másnak, amit mi magunk sem gyakorlunk?

Miért várjuk el, hogy imádkozzon, ha sosem lát, sosem hall minket imádkozni? Miért várjuk el, hogy tanulmányozza a Bibliát, ha sohasem látja, hogy mi magunk is ezt tesszük? Vagy, miért várjuk el, hogy vágyakozzon imaházba menni, mikor azt látja rajtunk, hogy számunkra is nyűg az egész?

Igen, a gyermeket (de a felnőtteket is) sokkal inkább az utánzás elve hajtja semmint a sokszor ismételt tanítás. Ezért, kezdd magaddal, lássa rajtad, micsoda öröm számodra, hogy van egy szerető Istened, és igen, hallja tőled, hogy milyen hálás vagy mindenért, lássa rajtad, mennyire lelkesít, hogy Őt szolgálhatod, akár hétköznap, akár szombaton, hallja tőled, ahogy boldogan énekelsz, vagy imádkozol otthon, vagy a gyülekezetben.

Pozitív példaadásod mellett pedig bízd Őrá gyermeked: „Így szól az Úr, Izráelnek Szentje és Teremtője: Kérdezzétek meg a jövendőt tőlem, fiaimat és kezeim munkáját csak bízzátok reám!” (Ézs.45:11)