A frissen facsart narancs illata

„Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére az üdvözülők és az elkárhozók között:”
Pál második levele a korinthusiakhoz 2:15 

Az egyik legszebb ám ugyanakkor az egyik legembertpróbálóbb nyaralás volt. Szinte minden ételtől, italtól, illattól rosszul éreztem magam, és a bennem fejlődő kis élet csak úgy dobálta vissza a bevitt táplálékot. Semmi sem esett jól, azt sem tudtam, mit egyek vagy igyak, hogy egy kicsit elviselhetőbb legyen. Undorral néztem mindenre. 

Aztán egy városnézős napunk végeztével betértem egy boltba, hogy valami ehetőt keressek vacsorára. És ekkor megéreztem a frissen facsart narancs illatát. Napok óta az egyetlen illat volt, ami igazán jól esett, amiből kértem még, és nem léptem azonnal tovább a következő sorok egyikéhez. Sokáig időztem a narancsfacsaró automata mellett, és végül egy hálónyi gyümölccsel megrakodva mentem tovább. Az illat megnyugtatott, egy pillanatra elfeledtette a szűnni nem akaró rosszullétet, és meglebbentette előttem a reményt, hogy talán nemsokára vége a hétrét görnyedve hányásnak, élvezhetem a várandósságomat, és majd kezemben tarthatom a gyermekemet, akit oly régóta várunk. 

Krisztus valami hasonlóra hív téged ma reggel. Illatozz! Legyél illat, ami reményt ad az embereknek! Legyél illat, ami megnyugtatja őket, és megmutatja, hol van a megoldás életük nagy kérdéseire! Legyél illat, ami Krisztushoz vezeti őket. 

Legyél Isten illata! Az élet illata!