Sebhelyek

„Láttam, hogyan élt, mégis meggyógyítom! Vezetem őt, vigasztalással fizetek neki és gyászolóinak. Megteremtem ajkán a hála gyümölcsét: Békesség, békesség közel és távol! Ezt mondja az Úr: Meggyógyítom őt!”
Ézsaiás könyve 57:18-19 

Sebhelyek. Te is tele vagy velük, én is. Sebhelyek, melyeket takargatni szeretnénk, melyekről nem szívesen beszélünk. Vannak, amiket könnyű elrejteni, senki sem tud róluk, senki sem látja őket. Vannak, melyeket szégyenlünk, pedig lehet, hogy egyáltalán nem kellene, mert bárhogy vélekedik a társadalom egy része, nem a mi hibánk volt. Vannak, melyek láttán talán még egy halvány mosolyra is húzódik a szánk, mert annyira előrehaladtunk Isten gyógyításának útján. 

Egy kortárs amerikai lelkésztől olvastam a következő idézetet: „Ne takargasd a sebeidet, inkább viseld őket Isten gyógyításának bizonyítékaként.” (Jarrid Wilson)

Mert Isten nem tétlenkedik. Ő gyógyít, mégpedig a te tempódban. Nem siettet, nem vágja türelmetlenül a fejedhez, hogy miért tartasz még mindig ott, ahol. Nem álltat azzal, hogy gyors lesz a folyamat és fájdalommentes. Nem vádaskodik, nem szégyenít meg, hanem vezet és vígaszt ad. Megéli veled a gyász, a megbocsátás vagy egy betegség útjának minden egyes lépését. Nem hagy magadra akkor sem, amikor úgy gondolod, ennél már nincs lejjebb. 

Vezet azon túl is, amikor majd hála ébred benned, és nem tekinti befejezettnek a küldetését. Ő gyógyulást akar neked adni. Nem olyat, ami ideig-óráig tart, hanem igazit, ami után másként kezeled saját sebhelyeidet. Lehet, hogy felfeded őket, és megosztod másokkal a te történetedet, Isten gyógyításának történetét. De lehet, hogy csak nem rezzensz már össze, amikor meglátod testeden-lelkeden a heget, és emelt fővel tudsz továbblépni. 

Isten gyógyít. Veled is ez a célja. Hát engedd neki, hogy az Ő békességét adhassa neked sajgó sebeid helyébe. Legyél közel vagy távol, engedd, hogy meggyógyítson!