Milyen az Isten?


"A körülötte levő fényözön olyannak látszott, mint a szivárvány, amely a felhőkön szokott lenni esős napon. Ilyen volt az ÚR dicsőségének a látványa. Amikor megláttam, arcra borultam, és hallottam, hogy valaki megszólal."

Ezékiel 1,28

Sokan megpróbálták már leírni, hogy milyen is Ő valójában, csak keveseknek sikerült. Számomra az a legszebb ezekben a megfogalmazásokban, hogy szinte ahány, annyiféle. Nem azért, mert a Mindenható teljesen más volna és mindig másnak mutatná magát. Hiszen a Szentírás bizonyságot tesz arról, hogy nem Isten változik, Őbenne még annak árnyéka sincs. (Jakab 1,17) Hanem azért, mert Isten mindannyiunkat ismer és a hozzánk legközelebb álló módon próbálja elmondani nekünk, ki is Ő.

Ezékiel egy különleges, mennyei udvartartást lát, ahol a teremtett lények körbeveszik és szüntelen dicsőítik uralkodójukat, miközben folyamatosan mozognak, eljutnak mindenkihez, akihez kell. A leírás olvasásakor érezzük, hogy a próféta mennyire küzd azzal, hogy megfogalmazza emberi nyelven azt, amit látott. Nem találja a méltó szavakat. Végül eljut az egyetemes kinyilatkoztatáshoz, amit mindenki ért körülötte: Az Istent fényözön veszi körül, mert Ő maga a világosság és trónusa fölött ott ragyog a szivárvány minden pompázatos színe. A fény és a szivárvány is olyan elem, amit már több alkalommal is olvashattunk Vele kapcsolatban.

Már a teremtés napjainál felfigyelhettünk arra, hogy a világosság forrása maga a Mindenható. Nincs szüksége napra, holdra, csillagokra ahhoz, hogy fény ragyogja be a földet. Ezeket csak a negyedik napon alkotja meg, a világosság egy szavára megjelenik már a kezdetek kezdetén. Mert Ő maga a világosság, ahogy arról Fia később maga is tanúságot tesz. (János 8,12) Isten tökéletes világában nincs szerepe és helye az árnyaknak, ott nincs sötétség, mert teljesen összeférhetetlen Vele. Ezért képtelen elviselni a bűnös emberi szem az Úr dicsőségének még a visszatükröződését is. Az Ő kegyelme, hogy fénye megtörik az esőcseppeken és a szivárvány gyönyörű látványán jut hozzánk.

Ez a szivárvány is kettős jelentéssel bír a bibliaolvasó ember számára, mert egyszerre jelenti a könyörülő Isten kegyelmét, de annak előbbi ítéletéről is bizonyságot tesz. Noé történetéből tudjuk, hogy a mennyei Bíró ítéletével meglátogatva a földet özönvízzel pusztítja el azt, annak vétkes lakosai miatt. Csak az idős pátriárka és családja talál irgalomra nála. A világosság élettel tölti be világunkat, de mindenre rámutat, ami sötétség bennünk. semmi nem maradhat rejtve előtte. Isten kegyelme előbb megismerni a bennünk lakozó rosszat, mielőtt bekövetkezne még egyszer az ítélet. Így van egy lehetőségünk arra, hogy megtisztítson bennünket szeretetével. Kaptunk egy második esélyt, mint Noé és családja is. Hát éljünk vele!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia