Ma is tanultam valamit

„Vagy ha egy asszonynak tíz drahmája van, és elveszít egy drahmát, vajon nem gyújt-e lámpást, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, míg meg nem találja? És ha megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédasszonyait, és így szól: Örüljetek velem, mert megtaláltam a drahmát, amelyet elvesztettem. Mondom nektek, így fognak örülni az Isten angyalai egyetlen megtérő bűnösnek.”

Lukács evangéliuma 15. fejezet 8-10. verse



Tegnap megtanultam valamit az elveszett dolgokról. Tíz óra után nem sokkal  utánam készenlétis rendőrkocsi. Kivételesen nem féltem, betartottam mindent, úgyhogy biztos nem jön bünti bamm-bamm... úgyhogy az első gondolatom az volt: "hagyd elmenni őket". De nem, lemeszeltek! Kérték az irataimat, úgyhogy készségesen mosolyogva adtam oda mindent, amim csak van. Tíz perc várakozás után, elképzelni sem tudtam mit tudnak csinálni a papírjaimmal, majd a rend egyik éber őre odalépett, és közölte, hogy mivel az ablakra nincs ráragasztva a hologrammos rendszám matrica, elveszik a kocsi forgalmiját, feljelentenek úgyhogy menjek nyugodtan haza, aztán parkoljam le szépen a kocsit addig, amíg ezt nem pótolom, és várjam az értesítést a rendőrkapitányságtól. (Hát...majd holnap...) ezután egy három és fél órás foci meccsen vettem részt, ahol én voltam a labda. Egyik passzolt a másikhoz, a másik vissza az elsőhöz... Szóval csak nem sikerült hologrammos azt a akármicsodát megszerezni, aminek kábé semmi értelme, és a forgalmit se tudtam visszakapni, hogy legalább akkor kértem volna egy új rendszámot. Ezután hazatelefonáltam, hogy valaki nem emlékszik e rá véletlenül, hogy hol van ez a rendkívül értékes és hasznos eszköz ugyanis mi azóta már megint elköltöztünk, úgyhogy az összes ilyen felesleges cuccot a szülőknél parkoljuk le. Sok stressz, feszültség és elvesztett remény után, egyszer csak édesapám hív: a garázsban megtaláltuk, sérüllsmentes. Óriási volt az örömöm, egy csomó felesleges kiadástól ment meg ez engem, az ügyintézésről nem is beszélve Úgyhogy ma már felbiggyesztem az üvegre hála a magyar posta rendkívüli gyorsaságának!

Miért mondtam el ezt a történetet? Mert ebben a bibliai példázatban a pénz nem tudja, hogy el van tűnve, mint ahogy ez a rendszámtábla cucc sem, és amikor elkezdett hiányozni, az ember mindenhol megpróbálja megkeresni, míg végül már majdnem az összes remény elveszett, de akkor jön a nagy megkönnyebbülés. MEGVAN. Ennek az eredménye, az, hogy az asszony a történetben nagy ünneplést tart, hogy megtalálta, azt, ami nem is vette észre, hogy el van tűnve. Hány és hány ilyen embert, barátot, rokont, gyülekezeti tagot ismerhetünk fel ebben a történetben, hogy ott porosodnak, de nem keresi őket senki. Azonban amikor felébredünk, hogy szükségünk van rájuk, mindent megmozgatunk azért, hogy megleljük őket. Ezt kell tennünk az embertársainkkal, keresni őket, felkarolni őket, segíteni nekik. Én is nagy ünneplést tartok emiatt, ezért mondtam el a történetet! Szép napot!

u.i.:(A biztos urak csak a munkájukat végezték, és végtelenül udvariasak és kedvesek voltak, tiszteletet és megértést tanúsítottak. Hiszem, hogy nem a rosszindulat hajtja előre őket sem. Hiszek Istenben, ezért hiszek az emberekben is!)