Ma is tanultam valamit
„Vagy ha
egy asszonynak tíz drahmája van, és elveszít egy drahmát, vajon nem gyújt-e
lámpást, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, míg meg nem találja? És ha megtalálta, összehívja
barátnőit és szomszédasszonyait, és így szól: Örüljetek velem, mert megtaláltam
a drahmát, amelyet elvesztettem. Mondom nektek, így fognak örülni az Isten
angyalai egyetlen megtérő bűnösnek.”
Lukács evangéliuma 15. fejezet 8-10. verse
Tegnap
megtanultam valamit az elveszett dolgokról. Tíz óra után nem sokkal utánam készenlétis rendőrkocsi. Kivételesen nem féltem, betartottam mindent, úgyhogy
biztos nem jön bünti bamm-bamm... úgyhogy az első gondolatom az volt: "hagyd elmenni őket". De nem, lemeszeltek! Kérték az irataimat, úgyhogy készségesen
mosolyogva adtam oda mindent, amim csak van. Tíz perc várakozás után, elképzelni sem tudtam mit tudnak csinálni a papírjaimmal, majd a rend
egyik éber őre odalépett, és közölte, hogy mivel az ablakra nincs ráragasztva a
hologrammos rendszám matrica, elveszik a kocsi forgalmiját, feljelentenek úgyhogy menjek
nyugodtan haza, aztán parkoljam le szépen a kocsit addig, amíg ezt nem pótolom, és
várjam az értesítést a rendőrkapitányságtól. (Hát...majd holnap...) ezután egy három és fél órás foci meccsen vettem részt, ahol én voltam a labda. Egyik passzolt a másikhoz, a másik vissza az elsőhöz...
Szóval csak nem sikerült hologrammos azt a akármicsodát megszerezni, aminek kábé semmi
értelme, és a forgalmit se tudtam visszakapni, hogy legalább akkor kértem volna
egy új rendszámot. Ezután hazatelefonáltam, hogy valaki nem emlékszik e rá véletlenül,
hogy hol van ez a rendkívül értékes és hasznos eszköz ugyanis mi azóta már
megint elköltöztünk, úgyhogy az összes ilyen felesleges cuccot a szülőknél
parkoljuk le. Sok stressz, feszültség és elvesztett remény után, egyszer csak
édesapám hív: a garázsban megtaláltuk, sérüllsmentes. Óriási volt az örömöm, egy csomó felesleges kiadástól ment meg ez engem, az ügyintézésről nem is beszélve Úgyhogy ma már
felbiggyesztem az üvegre hála a magyar posta rendkívüli gyorsaságának!
Miért
mondtam el ezt a történetet? Mert ebben a bibliai példázatban a pénz nem tudja,
hogy el van tűnve, mint ahogy ez a rendszámtábla cucc sem, és amikor elkezdett
hiányozni, az ember mindenhol megpróbálja megkeresni, míg végül már majdnem az
összes remény elveszett, de akkor jön a nagy megkönnyebbülés. MEGVAN. Ennek az
eredménye, az, hogy az asszony a történetben nagy ünneplést tart, hogy
megtalálta, azt, ami nem is vette észre, hogy el van tűnve. Hány és hány ilyen
embert, barátot, rokont, gyülekezeti tagot ismerhetünk fel ebben a történetben,
hogy ott porosodnak, de nem keresi őket senki. Azonban amikor felébredünk, hogy
szükségünk van rájuk, mindent megmozgatunk azért, hogy megleljük őket. Ezt kell
tennünk az embertársainkkal, keresni őket, felkarolni őket, segíteni nekik. Én
is nagy ünneplést tartok emiatt, ezért mondtam el a történetet! Szép napot!
u.i.:(A
biztos urak csak a munkájukat végezték, és végtelenül udvariasak és kedvesek
voltak, tiszteletet és megértést tanúsítottak. Hiszem, hogy nem a rosszindulat
hajtja előre őket sem. Hiszek Istenben, ezért hiszek az emberekben is!)