Jézus öröme

Jézus kiküldte tanítványait, 72 főt, hogy a környező falvakban készítsék elő az Ő útját, menjenek előtte, és tegyenek bizonyságot Róla. Hívják fel az emberek figyelmét a megtérés fontosságára.

Elmentek. Aztán amikor visszatértek missziós körútjukról, szinte egymás szavába vágva mondták el tapasztalataikat. „Uram! Még az ördögök is engedtek nekünk a Te neved által!”  Boldogok voltak, hogy tehettek valamit Urukért. Hogy részt vehettek munkájában. Lelkesen számoltak be az eseményekről.

„Abban az órában Jézus így ujjongott a Szentlélek által: Magasztallak Atyám, menny, és föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és kijelentetted a gyermekeknek. Igen Atyám, mert így volt kedves előtted.”

Jézus ujjongott. Velük együtt örült. Nem azért, mert a bölcsek és értelmesek nem vettek részt a munkában, hanem, mert az egyszerű, kedves gyermeki lelkületű tanítványok tapasztalatokban részesülhettek.

De gyakran találkozunk napjainkban is hasonló eseményekkel. Az egyszerű ember rácsodálkozik, hálás, köszönetet mond, a tudálékos meg okokat keres. Mi van mögötte? Biztosan így történt? Azért nézzük csak meg közelebbről is, hátha csalás van mögötte!

A „bölcsek” mindent igyekeznek megmagyarázni, összefüggést keresni. Az egyszerű, „józan paraszti ésszel” gondolkodók meg mernek örülni. Képesek elhinni, hogy Isten volt velük, hogy Jézus áll a tapasztalatuk mögött, hogy Ő indította őket bizonyságtevésre, és azért alakult úgy valami, mert Isten azt így látta jónak, és biztosak abban, Isten mindent jobban tud. Sőt még a legrosszabbat is képes jóra fordítani.

A fenti esetben boldogok voltak, hogy az ő szerény képességeikkel, amit Jézus jelenléte gazdagon megáldott, mit tudtak elérni. Minden egyes meghallgatott bizonyságtevésükért hálásak voltak. Jézus velük ujjongott!

Ő ismer téged is. Ismeri képességeidet. Együtt örül veled, amikor valakinek beszélsz hamarosan visszaérkező kedves Megváltódról. Tedd hát boldoggá Őt – s szerezz ezzel magadnak is örömöt!