Új ember

"...felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt.” Kolossébeliekhez írt levél 3:10



A múlt héten elromlott a mikrohullámú sütőnk. A mai, fogyasztói társadalmunkban ilyenkor fel sem merül már bennünk a kérdés, hogy elvigyük-e megjavíttatni, hiszen tudjuk: olcsóbb venni egy újat, és egyébként is az új az mindig jobb, a legjobb, ami lehet, hiszen ezt megint jó sokáig nem kell majd lecserélni. Aztán, ahogy majd nő a család, vagy az igény, előbb-utóbb, még talán azelőtt, hogy a meglévő elromlana, új mikrohullámú sütőt fogok venni — mert az új sem marad mindig új, és nem marad mindig jó. És így van ez telefonnal, autóval és televízióval is...

A Biblia is beszél cseréről: keresztény emberként hatalmas cserén vagyunk túl. Levetkőztük a “régi embert”, mint valami ruhát, ami már nem olyan tiszta, mint amilyennek lennie kellene, már nem olyan amiben szívesen és szégyen nélkül mehetünk ki az utcára, és felöltöztük az újat, ami tisztább, szebb, mint előző volt. De minél többet járunk az új ruhánkban, egy idő után az is koszolódni, szakadozni kezd, nincs mese, valamit tennünk kell az ügy érdekében. Vagy foltozunk, vagy keresünk egy “még újabb embert”, amit felöltözhetünk, hiszen ez már megint olyan szakadt, koszos, mint a régi...

Isten országa azonban nem a fogyasztói társadalomra van berendezkedve! Isten az embert feltételesen halhatatlannak teremtette, ami annyit jelent, hogy aki Isten törvényének eleget tesz, annak nem árthat a halál. Ha pedig a keresztény embernek lehetősége van örökké élni, amiről maga Jézus Krisztus kereszthalála biztosít bennünket, akkor komolyan el kell gondolkoznunk az “emberünk” állapotáról. Az óembert már levetkőztük, az újat pedig felvettük. Ezt nevezzük megtérésnek. A Biblia sehol nem írja azonban azt, hogy több alkalommal lehetőségünk volna újabb, és újabb embert felvenni, hiszen a keresztségkor (a Szentlélek keresztsége alkalmával) az óember végleg eltűnt, és egy újat kaptunk helyette. De mi van akkor, ha egy idő után már ez az “ember” is kezd nehézkes lenni?

A természetben körülnézve láthatjuk, hogy ami él, az folyton növekedik. Ha az ablakban lévő virág nem hoz új virágokat, nem hajt új leveleket, vagy ágakat, akkor tudhatom, hogy ritkábban öntöztem a kelleténél, sajnos a virág már nem él. Korunk legnagyobb hibája a kitartás teljes hiánya. Otthagyunk iskolát, munkahelyet, családot, párt, lakhelyet, tárgyakat, embereket, bármit, azért, hogy azokat lecserélve a problémáink megoldódjanak. Sokszor pedig már a csere után látjuk csak meg, hogy ezzel nagyobb károkat okoztunk, mint amilyeneket meg kellett volna oldanunk. A keresztény embernek kitartónak kell lennie, a kitartás viszont rengeteg munkával jár. Állandó megújulással és fejlődéssel. Ezáltal ismerhetjük meg Istent napról napra egyre jobban. Ami él, folyton növekszik, így hát a keresztény ember jelleme is napról-napra jobban kell hasonlítson a Teremtője jellemére, máskülönben valami nincs rendben: ami nem fejlődik, az már nem él.

A telefont, autót, mikrohullámú sütőt könnyen lecserélhetjük, ha a mostanival gondok adódnak… A jellemünket viszont fejlesztenünk kell: az új ember állandó megújulása a keresztény életünk bizonyítéka kell legyen!