A legszegényebb gazdag
„Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tiéd.”
A tékozló fiú történetének van egy mellékszereplője, akiről
kevesebb szó esik. Ő az a fiú, aki otthon maradt, de szíve ugyanúgy távol volt,
mint a másik fiú, aki messze utazott az atyai háztól.
Jézus három példázatban beszél a bűnös ember elveszett
állapotáról és a megtérő bűnös feletti örömről. Isten hív, keres, hazavár
mindenkit, akár tudatában van elveszettségének, akár nincs. Az elveszett
bárány, az elgurult pénz, az örökségét elherdáló fiú – akár én is lehetek. A
mélységeket megjárt embert Isten nem dorgálással, hanem ölelő karokkal és
teljes helyreállítással fogadja.
Az bizonyos fiú, aki otthon maradt nagyon felháborodott
azon, ahogyan a hazatérő testvérével bántak. Örömmel fogadták, új ruhát, sarut,
gyűrűt kapott – pedig ő annak is örült volna, ha szolgaként térhet vissza.
Sértődöttségében még csak be sem akarat menni az ünnepi lakomára. Mikor apja
kérlelte, kiöntötte szíve keserűségét: „Látod
hány esztendeje szolgálok neked, soha nem szegtem meg parancsodat, és te
sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulassak barátaimmal. Amikor
megjött ez a te fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat, levágattad
neki a hízott borjút. Ő azonban ezt mondta neki: Fiam, te mindig velem vagy, és
mindenem a tied. Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és
feltámadott, elveszett és megtaláltatott.” (Lukács 15:29-32).
A fiú szolgált, de nem örömmel. Engedelmeskedett, de nem
szeretetből. Otthon maradt – talán kötelességtudatból, vagy megfelelési vágyból
-, de valójában nem szerette sem az Apját, sem a testvérét. Ezért nem tudott
örülni a megbocsátó kegyelemnek – sőt még azoknak az áldásoknak sem, amiket
naponta élvezhetett.
A példázat jó híre az, hogy akár fizikálisan, akár
szívünkben kerültünk messze mennyei Atyánktól, ő hazavár és gyermekévé,
örökösévé fogadja az őszinte megtérőt. Ha messze mentünk, vegyük észre, hogy a
világ adta örömök semmi maradandót nem adnak. Ha otthon, (a gyülekezetben, a
templomban, az egyházban) vagyunk örömtelen és megkeseredett emberek vegyük
észre, hogy Istenben mindene a miénk, és mindenről gondoskodik Krisztusban,
amire szükségünk lehet.
