A legszegényebb gazdag



„Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tiéd.”

A tékozló fiú történetének van egy mellékszereplője, akiről kevesebb szó esik. Ő az a fiú, aki otthon maradt, de szíve ugyanúgy távol volt, mint a másik fiú, aki messze utazott az atyai háztól.
Jézus három példázatban beszél a bűnös ember elveszett állapotáról és a megtérő bűnös feletti örömről. Isten hív, keres, hazavár mindenkit, akár tudatában van elveszettségének, akár nincs. Az elveszett bárány, az elgurult pénz, az örökségét elherdáló fiú – akár én is lehetek. A mélységeket megjárt embert Isten nem dorgálással, hanem ölelő karokkal és teljes helyreállítással fogadja.

Az bizonyos fiú, aki otthon maradt nagyon felháborodott azon, ahogyan a hazatérő testvérével bántak. Örömmel fogadták, új ruhát, sarut, gyűrűt kapott – pedig ő annak is örült volna, ha szolgaként térhet vissza. Sértődöttségében még csak be sem akarat menni az ünnepi lakomára. Mikor apja kérlelte, kiöntötte szíve keserűségét: „Látod hány esztendeje szolgálok neked, soha nem szegtem meg parancsodat, és te sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulassak barátaimmal. Amikor megjött ez a te fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat, levágattad neki a hízott borjút. Ő azonban ezt mondta neki: Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied. Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.” (Lukács 15:29-32).

A fiú szolgált, de nem örömmel. Engedelmeskedett, de nem szeretetből. Otthon maradt – talán kötelességtudatból, vagy megfelelési vágyból -, de valójában nem szerette sem az Apját, sem a testvérét. Ezért nem tudott örülni a megbocsátó kegyelemnek – sőt még azoknak az áldásoknak sem, amiket naponta élvezhetett.

A példázat jó híre az, hogy akár fizikálisan, akár szívünkben kerültünk messze mennyei Atyánktól, ő hazavár és gyermekévé, örökösévé fogadja az őszinte megtérőt. Ha messze mentünk, vegyük észre, hogy a világ adta örömök semmi maradandót nem adnak. Ha otthon, (a gyülekezetben, a templomban, az egyházban) vagyunk örömtelen és megkeseredett emberek vegyük észre, hogy Istenben mindene a miénk, és mindenről gondoskodik Krisztusban, amire szükségünk lehet.