Isten tettei
„Az Úrnak, az én Uramnak
nagy tetteit hirdetem, egyedül a te igazságodat emlegetem.”
Zsoltárok könyve 71:16
„24 évesen már saját háza
volt” – csíptem el egy fél mondatot nemrég egy beszélgetésből. „A te korodban
én már dolgoztam, és megvettem az első autómat” – halljuk máskor. „40 évesem
már a gyerekeimnek vettem lakást..”. „Kiváló dolgozó érdemrendet kaptam a
brigádban.” „Ezek a mai fiatalok semmire nem valók…, bezzeg, amikor még én
voltam fiatal, volt erkölcs, és tartás.” „Én még kiálltam a hitemért, … kilométereket
gyalogoltunk, hogy ott legyünk reggel az imaházban…
Ez a Zsoltár az „öregember
könyörgése” – mégsem olvasunk semmi hasonlót a fenti gondolatokhoz. Perszer más
volt akkor a világ, más az érték, a cél, a teljesítmény. Mégsem a világunkban
lévő változások miatt más a hangvétel, hanem a gondolkodás más.
„Mert te vagy, Uram,
reménységem, te vagy, Uram, bizodalmam ifjúkorom óta. Te voltál támaszom
születésem óta, te hoztál ki anyám méhéből, téged dicsérlek szüntelen. (5-6.) Én
pedig szüntelenül remélek, és folyton dicsérlek téged. Igazságodról beszél a
szám és szabadító tetteidről mindennap, bár nem tudom felsorolni őket. Az
Úrnak, az én Uramnak nagy tetteit hirdetem, egyedül a te igazságodat hirdetem.
(14-16.”
„A természetes szívben
mindig megvan a hajlandóság arra, hogy felmagasztalja vagy elbízza magát, ha
siker kíséri az erőfeszítéseit. De az önfelmagasztalásnak nincs helye Isten
munkájában. Bármilyen intelligens vagy, bármilyen komolyan és lelkesen
dolgozol, elveszíted a győzelmet, ha a büszkeségre való hajlamot nem veted ki
magadból, és nem rendeled alá magad a Szentlélek vezetésének. A büszkeség - ha tápláljuk
magunkban - megrontja minden elmebeli képességünket, amelyeket a kegyelem
áldássá tett volna, ha befogadjuk. Azok a győzelmek, amelyek az élet illatává
válhattak volna, ha Istennek adjuk a dicsőséget, megfakulnak, elhomályosodnak
az öndicsőítés miatt.” (Ellen G. White? 1896. 47. sz. kézirat.)
Add Istenem, hogy akár most, akár idős koromban a te tetteidről szóljon
az élet!
