Ábrahám hite



„Aki reménység ellenére reménykedve hitte, hogy sok népnek atyjává lesz, aszerint, amint megmondatott: Így lészen a te magod.”


Ábrahám és Sára a hit igaz hősei, akik isteni hívásra szülőföldjüket maguk mögött hagyva indultak az ismeretlenbe. Akik sátorban lakva „várták az alapokkal bíró várost” (Zsid.11:10). Akik elhitték, hogy idős koruk ellenére is gyermekük születhet. És akik úgy haltak meg, hogy nem nyerték el az ígéreteket, csak „távolról üdvözölték azokat”, hirdették, hogy „vándorok és jövevények a földön” és jobb hazát keresnek. (Zsid.11:13-14)

Igen, Ábrahám és Sára odaszánása, bizalma, engedelmessége követendő példa minden hívő számára. S mit tudunk erről a hitről?

Ábrahám és Sára hite nem veleszületett képesség, hanem folyton növekvő, próbákban megedzett bizalom.

Ábrahám és Sára hite számol a természet törvényszerűségeivel, azaz hogy emberileg már esélytelenek a gyermekáldásra. Ugyanakkor saját elgondolásuk kudarca ellenére sem fordítanak hátat, sőt hibájukból tanulva jutnak el arra a hitre, hogy Izsákot „Isten a halálból is képes feltámasztani” (Zsid.11:19).

Ábrahám és Sára engedelmessége emellett nem valamiféle vak, félelem vagy megfelelési kényszer motiválta engedelmesség. Ahogy az apostol is írja: „nem a törvény által adatott az ígéret Ábrahámnak” (Róm.4:13). Engedelmességük személyes döntésük, egyéni elhatározásuk gyümölcse, és szabad akaratuk helyes irányba állítása.

Ábrahám és Sára engedelmessége persze a nyugati posztmodern kereszténység számára – ahol a vallás nem több, mint egy érzelmi állapot, egy filozófia, cselekedetek nélküli elmélkedés – érthetetlen és értelmetlen fanatizmus.

Ábrahám és Sára hite és engedelmessége nem szétválasztható, „Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit” (Jak.2:22). Ez az igazi, a „szeretet által munkálkodó hit” (Gal.5:6)

Ábrahám története miértünk íratott le, hogy hozzá hasonlóan legyünk erősek a hitben, dicsőséget adván Istennek, teljesen bízva abban, hogy amit Isten megígért, azt meg is cselekedheti. (Róm.4:20-21)