A szabadulás forrása


"Örvendezve fogtok vizet meríteni a szabadulás forrásából."

Ézsaiás 12,3

Éjjel a templom és udvara fényben ragyogott. A zene, a lengő pálmaágak, a boldog hozsannák, a nép nagy felvonulása, fölöttük a függő lámpákból sugárzó fény, a papok öltözete és a szertartások magasztossága olyan képet alakítottak ki, amely nagy hatással volt a szemlélőre. Az ünnep legmeghatóbb szertartása - ami a legnagyobb örvendezést váltotta ki - a visszaemlékezés volt a pusztai vándorlás egyik eseményére.

Hajnalhasadáskor felharsant a papok ezüst kürtjének hosszú, átható hangja. A válaszoló kürtök, s a lombsátrakban lakozó emberek üdvrivalgása visszhangzott hegyen-völgyön - köszöntötték az ünnepnapot. Azután a pap merített egy korsó vizet a Kidron patakjának folyóvizéből, magasra emelte, s a kürtök zengésének közepette felvitte a templom széles lépcsőin, lassú, kimért léptekkel követte a zene ritmusát, s közben énekelt: "Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, ó Jeruzsálem!" (Zsolt 122:2)

A korsót a papok udvarának közepén levő oltárhoz vitte. Két ezüst medence volt itt, mindegyiknél egy pap állt. Az egyikbe beleöntötte a korsó vizet, a másikba a korsó bort. Mindkét medence tartalma egy csövön át a Kidronba, onnan a Holt-tengerbe jutott. A szentelt víz bemutatása jelképezte a kútfőt, mely Isten parancsára fakadt a sziklából, hogy oltsa Izrael gyermekeinek szomját. Ekkor felcsendült az ünnepi ének: "Erősségem és énekem az Úr, az Úr, [...] s örömmel merítetek vizet a szabadulás forrásából." (Ésa 12:2-3).

Krisztus forrást fakaszt a bűnös, szenvedő világ számára s hallatszik az isteni könyörület hangja: „Aki szomjúhozik, jöjjön hozzám és igyék”. Ingyen kaphattok az élet vizéből. Aki hallja hívjon: Jöjj el. Aki szomjúhozik jöjjön el. Minden ember, nők és férfiak hangoztassák ezt az üzenetet. Akkor majd eljut a föld puszta helyeire. Akkor majd beteljesedik az Írás: „S örömmel merítetek vizet a szabadulás forrásából.” (És 41,18; 43,19-20; 12,3)

E. G. White: Jézus élete, A sátoros ünnepen