A jó reménység ajándéka


„Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus és az Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket, és kegyelméből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg, vigasztalja meg a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket minden jó cselekedetben és beszédben.”
Thessalonikabeliekhez írt 2. levél 2:16-17

Még szokni kell azt, hogy mától 2018-az írunk. Az ünneplés, a naptár cseréje, a jókívánságok és egy rövid megpihenés után már el is felejtjük, hogy újra el telt egy év. A valódi fordulópontok többnyire mégsem a naptári dátumokhoz kötődnek. A változás – akár rossz, akár jó irányban – bármikor bekövetkezhet. A mai bibliaszakasz a thessalonikabeli gyülekezethez írt levél egy gondolata, ami reménységről, vigasztalásról, megerősítésről beszél, ami a legnagyobb fordulathoz, a második adventhez kapcsolódik.

 Pál leveléből kiderül, hogy a gyülekezetben a Krisztus várás buzgalma egyfajta fanatikus mozgalmat indított, akik azt hirdették, hogy Úr napja (eljövetele és ítélete), már itt van a küszöbön. De mi ezzel a baj? Hát nem az a jó, ha a hívők várják az Úr megjelenését?

Pál válasza józanságra int. Elmondja, hogy lesznek események, melyek megelőzik Jézus második eljövetelét. Ezek eléggé elszomorító, aggasztó dolgok: hittől való elszakadás, istenkáromlás, üldözések, törvénytiprás, gonoszság és mindenféle sátáni mesterkedések. Ezek a szükségszerű nehézségek a gonoszság beteljesedésének tünetei, és épp ennek fog véget vetni az eljövendő Messiás.


Az Istentől jövő reménység akkor ad igazi bátorítást, ha látjuk a teljes képet. A „majd csak lesz valahogy” helyett a remény realitását adja, ami a várható nehézségekről és veszélyekről sem hallgat. Mégsem ezekre kell figyelnünk, hanem arra jó reménységre, amivel Isten ajándékozott meg bennünket. Bízhatunk benne még az átmeneti nehézségekben is, mert tudhatjuk, hogy Krisztusra és kegyelmére számíthatunk.