A fiúság ajándéka

„Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: „Abbá, Atya.”

Rómabeliekhez írt levél 8:15

Csöppet sem vagyunk könnyű helyzetben, ha új életet akarunk kezdeni. Talán valaki már most, két hét után rájött arra, hogy még az újévi fogadalmak teljesítésével sem boldogul. A lelkesedés, a külső motiváció ereje már elillant, és várjuk az újabb alkalmat, az újabb elhatározásokhoz.

A hit dolgában is újrakezdők vagyunk, mert a régi természetünk vissza-visszahúz. Régi bűneink ismerősként köszönnek vissza, és nem értjük, miért nem jutunk egyről a kettőre – vagy, hogy stílszerűek legyünk, miért nem jutunk hétről a nyolcra. 

A római levél hetedik fejezetében ugyanis Pál azzal a lelki harccal foglalkozik, amivel a megtért ember vívódik. Ő maga is látja, tudja mi lenne a jó, de mégsincs ereje megtenni. „Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat.” (7:19) Végső kétségbe esésében pedig így kiált fel: „Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?” (7:25) Ismerős ez a harc?

A jó hírt, a megoldást maga Pál írja le a következő mondatokban: „Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus! (7:25). „Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak, mivel az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől.” (8:1-2). Igen, így jutunk 7-ről a 8-ra (a nyolcadig fejezetre, és az ott olvasható győzelemhez).

Amire képtelenek vagyunk mi, azt teszi bennünk Jézus Krisztus a Szentlélek által.


SŐT nem csupán – nagy kegyesen – eltekint a régi bűnök felemlegetésétől, hanem törvényes örökösévé – „fiává” fogad, és úgy is bánik velünk. 
A bűn rabszolgájából Isten gyermeke! Micsoda változás! Micsoda szeretet! Mekkora kegyelem!

Élvezd ezt a kiváltságot hálás szívvel, és ne élj vele vissza, hanem járj úgy, mint ISTEN GYERMEKE.