Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: szeptember 10, 2017

A legtitkosabb ajándék

Kép
"Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el" János 6,37 Legtöbbször, amikor ezeket a szavakat hallom idézni, általában egy szép beszéd következik Jézus Krisztusról, az Ő elfogadó szeretetéről- és ez így van rendjén. A legtöbben megemlítik a tékozló fiú történetét, ami tökéletesen példázza, hogy az Úr még bűnös állapotunkban, minden feltétel nélkül elfogad minket. Sőt,kezdetektől fogva visszavár, azóta, hogy az ember letévedt a helyes útról. Ő nem küld el senkit, aki Hozzá megy. Nem mond nemet annak, aki Hozzá kiált. Most azonban azt szeretném, ha egy kicsit valami másra is figyelnénk. Arra, hogy mi vagyunk az Atya ajándékai Jézus Krisztus számára és arra, hogy Ő minket, mint ajándékokat, nem utasít el. Amikor meg akarod ajándékozni azt, akit a legjobban szeretsz a világon, nincs egyszerű dolgod. Valami különlegeset, valami nagyszerűt, valami igazán értékeset szeretnél adni neki. Semmiképpen sem adnál törött, értéktelen

A háromlábú szék története

Kép
Ott állt a sarokban, és azon morfondírozott, hogy azért mégiscsak ő a legszerencsésebb a világon. Gyönyörűen megmunkált lábai, kényelmes ülőkéje van, és csak sorolta, sorolta, mi mindenre képes így, a három lábával. „Fel tudnak rám állni, és aztán bármit elérhetnek. De le is ülhetnek kényelmes hátamra”.  Csak egy dologról feledkezett el rendszerint. Mégpedig arról, hogy a harmadik lába, az nem is az övé. A gazda ajándékozta neki, mert látta, milyen bicebóca anélkül. Semmire nem volt képes azelőtt. Most meg olyan kis pökhendi lett, minden elismerést, dicséretet besöpör és magának tulajdonít. El is felejtette már, hogy magában mennyire szerencsétlen és esendő volt.  Persze, azért valahol nagyon mélyen tudja ő, hogy nem őt illeti a dicséret, de amikor az olyan nagyon jól esik. Még meg is magyarázza magának, fontos az elismerés, mert hát, ugyebár kell egy kis biztatás a további szolgálathoz. Azért néha le is süti a szemét és nagyon halkan, alig hallhatóan kimondja, hogy ’a gazdámé a

Napi teendők

Kép
„Jobb, ha nem teszel fogadalmat, mint ha fogadalmat teszel, és nem teljesíted.” Prédikátor könyve 5:5 (a RÚF-ban 5:4) Holnapra be kell küldenem a szükséges adminisztrációt. Ezt csinálhatom éjjel is, most telefonálnom kell, meg kell szerveznem a két hét múlva megrendezésre kerülő Reformációs séta 2017 -et! Még nincsen meg az összes szereplő, találkoznom kell a tévéssel, és beszélnem kell a művházzal is a reklám ügyében. Mindezt délig meg kell csinálnom, mert délután három hittan órám lesz, utána pedig meg kell látogatnom egy idős házaspárt – akkor már nem szervezkedhetek. Visszafele jövet beugrom majd a zárboltba, eltörött a postaláda kulcsa. Jó hogy eszembe jut, a posta, csekkek, levelek – ki ne hagyjam. Csörög a telefon – már megint ki zavar? Várjunk csak, most látom a teendőim listájában, hogy bevállaltam egy Luther-cikk megírását egy gyerekújságba. Akkor ezzel kezdem, mert ezt élvezem. De este Biblia-kör, arra is föl kellene készülni. Már mióta ígérgetem a honlap-készítőnek

Istent keresni

Kép
„Bizony így szól az Úr az Izráel házához: Engem keressetek, és éltek!” (Ámos könyve 5. fejezet 4. vers) II. Jeroboám 41 éves uralkodása (ie.793-752) alatt az északi királyság, mind gazdaságilag, mind politikailag virágkorát élte. Izrael a sikeres hadjáratai révén, visszafoglalta a Jordánon túli területeket, még Damaszkuszt is leigázta, az ország mérete – leszámítva Júdeát – megegyezett a salamoni birodalom méretével. Nem véletlen, hogy az emberek úgy tekintettek erre, mint Isten áldására, miközben egy korrupt, luxusimádó vezető réteg tartotta kezében a hatalmat, mely elnézte az erkölcsi és szociális visszaéléseket, a szegények, özvegyek és árvák kizsákmányolását. Ugyanakkor, Bétel, Dán és Gilgál fényűző szentélyeiben Baált és más kánaánita isteneket imádtak. Ekkor küldte hozzájuk az Örökkévaló a Tékoa pusztájában nyájat legeltető pásztort, Ámósz prófétát, hogy nyíltan tárja fel ezeket a bűnöket, hogy hirdesse, Isten nem tűri tovább a romlottságot, és hogy rázza f

Még több IRMA?

Kép
„Akkor Dárius király ezt írta a birodalmában lakó különböző nyelvű népeknek és nemzeteknek: Békességetek növekedjék!” Dániel próféta könyve 6. fejezet 26. verse Békességeteket növekedjék! Nagyon szép kifejezés! Nem először fordul elő ebben a könyvben (Dán. 3,31), és egyáltalán nem jelentéktelen üzenettel bír. Lehetséges-e ilyet kívánni valakinek, aki olyan területen él, ahol Irma tombol, pusztít öl?! Az emberek Isten nevét kiáltozzák félelmükben, meg sem gondolják, milyen erő rejlik a szavaikban. A vihar után nem is tudnak mondani egyebet a szemtanúk. „Hálás vagyok, hogy élek.” Nem számít mi veszett oda, csak az hogy életben maradtak. Az újrakezdés kezdő szavai, vagy inkább jelmondata lehetne ez: „Békességetek növekedjék!” Jézus Krisztus kijelenti: „Lesznek jelek a napban, holdban és a csillagokban, és a földön pogányok szorongása” (Lk 21:25; Mt 24:29; Mk 13:24-26; Jel 6:12-17). Akik figyelemmel követik eljövetelének hírnökeit, tudni fogják, „hogy közel van, az ajt

Vígasztaljátok egymást

Kép
„Vigasztaljátok tehát egymást, és építse egyik a másikat, ahogyan teszitek is.” (Thessalonikabeliekhez írt 1. levél 5:11) A thessalonikai gyülekezet tagjai odaadó, hűséges keresztények voltak. Voltak azonban olyan kérdések, melyek őket is nyugtalanították a jövővel kapcsolatban. Várták vissza Krisztust, de nem láttak tisztán minden részletet. Hittek abban, hogy meglátják még a korábban eltávozott Mestert, de nem voltak biztosak azok felől, akik már korábban meghaltak ebben a hitben. Az előző szakaszban megkapják a választ:  „Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük. Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt. Azt pedig az Úr igéjével mondjuk nektek, hogy mi, akik élünk, és megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem fogjuk megelőzni az elhunytakat. Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal s

Csakis az igazit

Kép
„Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet. Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom. Istennél van segítségem és dicsőségem, erős sziklám és oltalmam az Isten. Bízzatok benne mindenkor, ti, népek, öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi oltalmunk!” Zsoltárok könyve 62:6-9  Tegnap este megkérdeztem tőled, ki altasson el, hiszen együtt van a nagy család, van választékod bőven. Vidáman a nagynénédet említetted, de amikor visszakérdeztem, hogy valóban őt szeretnéd-e, hogy álomba segítsen, akkor már elkomorult az arcod, és kicsit ijedten mondtad, “Mami, Mami altat”.  Vannak dolgok, amikhez kizárólagosan én kellek. Persze, más is el tudja végezni a feladatot, más is el tud altatni, de az igazi én vagyok. És ez igy van rendjén.  Tudod, sokat tanulok tőled nap mint nap. Akaratlanul is a figyelmemet Isten felé irányítod a példáddal. Mert vannak dolgok az életben, amikhez Nála jobban senki sem ért. Keresheted máshol, másnál a megoldást,