szombat, április 01, 2017

Tanácsok "teherhordóknak"


"Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét."
Gal 6,2

Némelyek nem ügyesek a világi dolgok intézésében. Hiányzik belőlük a szükséges képesség és ezt Sátán kihasználja a maga előnyére. Ezek az emberek ne maradjanak tudatlanságban munkájukkal kapcsolatban! Legyenek elég alázatosak és tanácskozzanak testvéreikkel, akiknek ítélőképességében bízhatnak, mielőtt keresztülviszik terveiket! Felhívták figyelmemet e szövegre: "Egymás terhét hordozzátok" (Gal 6:2). Egyesek nem elég alázatosak ahhoz, hogy megengedjék, hogy azok tervezzenek helyettük, akik ítélőképességgel bírnak, míg végül saját terveiket követve bajba kerülnek. Akkor belátják, hogy szükségük van testvéreik tanácsára és ítélőképességére, de akkor már sokkal nehezebb a terhük, mint először volt. (12 - A világban, de nem a világból | Tanácsok a gyülekezeteknek (Advent Kiadó, 1957)

"Atyámfiai, még ha előfogja is az embert valami bűn, ti lelkiek, igazítsátok útba az olyant szelídségnek lelkével, ügyelvén magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is. Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét" (Gal 6:1-2).
Ne felejtsék el a magukat Isten gyermekeinek vallók, hogy misszió-szolgálatuk során különböző emberekkel jutnak kapcsolatba! Vannak csiszolt és durva emberek; alázatosak és gőgösek; vallásosak és kétkedők; műveltek és tudatlanok; gazdagok és szegények. Nem lehet különböző gondolkozású emberekkel azonos módon bánni; de mindenki igényli a kedvességet és a megértést. A kölcsönös kapcsolat által kell csiszolódunk és művelődnünk. Egymástól függünk, és az emberi testvériség kötelékei szorosan egymáshoz fűznek bennünket. (Kapcsolataink | A nagy orvos lábnyomán (Advent Kiadó, 2001)

Családonként és egyénenként kivontátok magatokat Mesterünk ügyének tevékeny szolgálatából. Tétlenek vagytok. Eltűritek, hogy mások viseljék a súlyosabb terheket, melyeket viselhettetek volna, s viselnetek is kellett volna. Lelki életetek ereje és áldása a végzett szeretetmunkával és jócselekedetekkel lesz arányos. Pál utasított: „Egymás terhét hordozzátok, úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.” Isten parancsainak megtartása megköveteli tőlünk a jótetteket, lemondást, áldozathozatalt, s a mások java iránti odaadást, nem mintha jótetteink magukban megmentenének minket, hanem mert semmiképpen sem üdvözülhetünk ezek nélkül. Miután megtettünk mindent, amire képesek vagyunk, szóljunk így: Nem végeztünk többet, mint ami kötelességünk volt. Legjobb esetben is csupán haszontalan szolgák vagyunk, méltatlanok Isten legkisebb kedvezésére. Krisztus legyen igaz életünk és örömünk koronája. (EMBER IRÁNTI KÖTELESSÉG | Bizonyságtételek 3. kötet (Egervári Dezső, 1875)

A türelem, az engedékenység, a béke és a szeretet azok a jellemvonások, melyeket Isten parancsolattartó népének legjobban ápolnia kell. Amikor hiányzik belőlünk a szeretet, helyrehozhatatlan kár ér minket, mivel elűzzük az embereket az igazságtól, még ha előbb bele is kapcsolódtak Isten ügyébe. Felelős testvéreink, akik tekintélye sokat nyom a latban, ne feledjék Pál apostol Szentlélek ihletésére mondott szavait: „Tartozunk pedig mi az erősek, hogy az erőtlenek erőtlenségeit hordozzuk, és ne magunknak kedveskedjünk. Mindenikünk ugyanis az ő felebarátjának kedveskedjék annak javára, épülésére. Mert Krisztus sem magának kedveskedett, hanem amint meg van írva: A te gyalázóidnak gyalázásai hullottak reám.” „Atyámfiai, még ha előfogja is az embert valami bűn, ti lelkiek, igazítsátok útba az olyant szelídségnek lelkével, ügyelvén magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is. Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.” (Rm 15:13; Gal 6:12) (VILÁGI HATÓSÁGOKHOZ VALÓ VISZONYUNK | Bizonyságtételek 6. kötet (Egervári Dezső, 1901)

péntek, március 31, 2017

Kire hallgatsz?


Ma reggel ezt az Igét olvastam:  „Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testeteken, ne engedjetek kívánságainak! Ne adjátok oda tagjaitokat a gonoszság fegyvereiként a bűnnek, hanem adjátok oda magatokat Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és adjátok tagjaitokat az igazság fegyvereiként Istennek!” 
Rómabeliekhez írt levél 6:12-13.
Ez a régi kép ugrott be, amikor ezt olvastam. Nagy küzdelem folyik az emberért. Isten mindent megtett azért, hogy Őt válasszuk. Elküldte, halálra adta értünk drága fiát, hogy örökké vele élhessünk egy olyan helyen, ahol nem lesz többé sírás, halál, fájdalom. Ahol örökké a szent lényekkel lehetünk, a bánat, a gond legkisebb jelenléte nélkül. Szeretné, ha az Ő felkínált útját választanánk.
Sátán is mindent megtesz értünk. Olyan lehetőségeket kínál fel, ami látszólag tökéletes boldogságot ad. Légy boldog más feleségével, mert megérdemled a boldogságot. Érd el mindenáron a célodat, a legfontosabb, hogy neked jó legyen. Nyerd meg az ötöst a lottón, és gondtalanul élhetsz. És valóban, egyeseknek be is jön.
Azonban mindkét választásnak van következménye.  Az ember néha olyan balgán dönt, mint azok az óvodások, akiknek felajánlottak két gombóc fagyit most azonnal, vagy 100 000 forintot 18 éves korukban. Egytől egyig a fagyit választották.

Ma reggel Jézus azt kéri Tőled, hogy válaszd Őt. Ne engedd, hogy a bűn uralkodjon életedben. Ne a pillanatnyi kívánság vezessen! Tekints előre, és időzz annál a gondolatnál, hogy mit készített neked a Te Megváltód. Merj túlnézni a pillanatnyi „örömökön”. Szánd életedet Isten oltárára. Ez az egyetlen, hosszú távú, értelmes megoldás.

csütörtök, március 30, 2017

A koronatanú

„Maga a Lélek tesz lelkünkkel együtt tanúságot, hogy Isten fiai vagyunk.”
Róma 8:16 (Neovulgata)

Volt egyszer egy asszony, akiről szomszédja azt állította, hogy a csecsemője nem az övé. A vádló úgy érvelt, hogy reggel, mikor fölébredt, a mellette fekvő baba halott volt, ami csak úgy lehetett, hogy a bevádolt asszony éjszaka agyonnyomta csecsemőjét, majd mikor észrevette, kicserélte a szomszéd babájával. Hiába állította szerencsétlen asszony, hogy a vádból semmi sem igaz, és hogy a kisfiú az ő babája, szava nem volt elég, nem hittek neki. Annyit sikerült elérnie, hogy az ügyet a király elé vitték. A szomszéd asszony nagy fölháborodással ecsetelte a vádat, szenvedélyesen becsmérelte a szomszédját, és azonnali hatállyal követelte gyermekét. Az uralkodó rövid gondolkodás után magához rendelte egyik testőrét, és rettenetes parancsot adott neki:
– Katona! Vágjad ketté a kisbabát! Az egyik felét add az egyik anyának, a másikat pedig a másik anyának!
Az igazi anya fölsikoltott:
– Ne tegyed uram, királyom! Inkább legyen a baba a szomszédomé, csak ne vágjad ketté!
A másik anya azonban kevély maradt, és egyre csak azt hajtogatta:
– Ez így lesz igazságos! Ez a király parancsa!
A király csak erre várt. Intett a tanácstalan testőrnek, dugja vissza tőrét, majd így szólt:
– Bizony, ez a gyermek azé az asszonyé, aki inkább lemondana csecsemőjéről, csak hogy életét megmentse.
Ezt a királyt Salamonnak hívták.

Meg kell vallanom, néha ijesztően egyedül érzem magam a végtelen világegyetemben. Erőtlenül kijelentem bár, hogy az ég és a föl teremtője az én apám, de elcsuklik a hangom. Megijedek a körülöttem levőktől, akik csak nevetnek rajtam, vagy hitetlen tekintettel csóválják a fejüket. Érzem, az én tanúskodásom nem elég ahhoz, hogy bebizonyítsam másoknak és talán magamnak is, hogy én a mennyei apa gyermeke vagyok. Egy tanú, nem tanú, főleg, ha saját magáról nyilatkozik.

És ahogy így kétségek között, másoktól megvádoltan, itt állok a világegyetem egyik parányi bolygóján, peremben felszólal a koronatanú, a Szentlélek: „Bizony ez az ember Isten fia!” Ahogy Salamon történetében is, vádlóim elnémulnak, kétségeim eloszlanak, és helyére békesség és biztonságérzet költözik. Valóban, az univerzum Ura az én mennyei apám. 

szerda, március 29, 2017

Nem lesz többé fájdalom



„És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.”
 (Jelenések könyve 21. fejezet 4. vers)

A fájdalom - legyen az testi vagy lelki - egy érdekes dolog. Először nagyon rossz, egész lényeddel tiltakozol és harcolsz ellene, keresed az okát, megpróbálod legyőzni étkezéssel, tornával, azt mondogatva: Nem nyugszom bele, a fájdalmat nem lehet, nem szabad megszokni!

Majd, ahogy múlnak az évek és egyre több ’pofont’ kapsz, és a tested olyan részei is fájni kezdenek, amiről addig azt sem tudtad, hogy ’léteznek’ szép lassan megtörsz és megtanulsz együtt élni a fájdalommal, mert hát ez van, a bűn világában élünk. De erős vagyok, kibírom.

Ebben gyötrelemmel, szenvedéssel teli világban elképzelni sem tudjuk, milyen lehet könnyek nélkül élni. Milyen lesz mindig kisimult arccal, frissen ébredni. Milyen lesz gyomorgörcs nélkül munkába menni. Amikor nem aggódunk sem a saját, sem a gyermekeink jövője miatt.

Ma még felfoghatatlan, milyen lehet olyan helyen élni, ahol nincs szükség rendőrre, katonaságra, mentőre, tűzoltóra, mert nincs bűn, nincs erőszak, nincsenek balesetek, nincsenek katasztrófák. És ahol nincs kórház és nincs temető, mert nincs fájdalom és nincs elmúlás…

De az igazán fontos kérdés ma nem az, hogy milyen lesz majd ott élni, vagy hogy mit fogunk ott pontosan csinálni, hanem hogy ott akarsz-e lenni. S ha a válaszod igen, akkor tedd azt, amit Pál apostol tanácsol:

„Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel. Mert meghaltatok, és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben. Mikor a Krisztus, a mi életünk, megjelenik, akkor majd ti is, Ő vele együtt megjelentek dicsőségben.” (Kol.3:2-4)

kedd, március 28, 2017

Jó tett helyébe hót várj!

„Aki jóra törekszik, jóakaratot szerez, de eljön a rossz arra, aki azt hajhássza.

Példabeszédek 11. fejezet 27. verse



Azok a fránya elvárások... Jó tett helyébe jót várj! J Ismerjük a közmondást, ám a magyar szépen átköltötte ezt a népi bölcsességet arra, hogy jó tett helyébe jót ne várj. Mintha a gyakorlat szülte volna ezt az állítást, vagy néhány rossz tapasztalatot begyűjtő ember hangos szava? Nem tudom, de tény az, hogy én személy szerint nem értek ezzel egyet.

Azok közé tartozom, akik ha látnak bajba jutott embert megyek és megpróbálok segíteni valahogy. Legutóbb éppen a szomszédunktól kérdeztem, hogy miben segíthetek neki, miközben láttam, hogy egy elemlámpával a Volvo motorja előtt hajlong. Gondoltam nem az általános tiszteletadás jele ez közte és az autó között. Egy egeret keresett... nem tudtam segíteni... együtt hajlongtunk tovább a kombi előtt. A feleségem aggódva telefonált, hogy hol késlekedek, de mondtam, hogy nyugodjon meg, mert együtt tisztelgünk a kisegérnek... Más dolgokban is igyekszem az emberek segítségére lenni. Úgy gondolom, hogy ez kötelességem, nem csak azért, mert keresztény vagyok és Jézus is ezt tette volna, hanem azért, mert emberek vagyunk, és jól esik, ha segítséget kapunk, és ez mosolyra fakaszt mindkettőnket. Túl ezeken ez egy bibliai alapelv.

Itt Angliában kb. másfél hónappal ezelőtt történt, egy szombati nap volt, amikor a feleségemmel elkészültünk, hogy induljunk a gyülekezetbe. Felöltöztünk, megreggeliztünk, és beültünk az autóba. Éppen Kinga vezetett, és legnagyobb szerencsétlenségünkre az autónk úgy gondolta, hogy a második körforgalom kapujában leáll. Próbálta újra indítani a motort, de nem történt semmi. Gyorsan helyet cseréltünk, hogy hátha a férfi, erős akaratára beindul, de semmi. Négy autós állt meg és kérdezték, hogy segíthetnek e rajtunk, de nem tudtak tenni semmit értünk. Azért jól esett az együttérzésük. Megállt az ötödik autós, kérdezte hogy segíthet-e valahogy, de én csak annyit mondtam, hogy attól tartok, nem fog beindulni az autó. Erre azt felelte, hogy semmi baj akkor arrébb kell húzni, mert itt nagyon rossz helyen állunk. Én csak annyit mondtam: csináljuk. Kiszállt a férfi az autójából és annyit mormog félhangosan magyarul, hogy: „hogy is mondják, hogy vontatókötél?” Nagyon megörültem, és válaszoltam magyarul. Kiderült, hogy két percre lakunk egymástól, hazáig húzott, jót beszélgettünk, és néhány magyar autószerelőnek a telefonszámát is megkaptam, valamint kaptunk egy autót, amit addig használhattunk, amíg a mienk kész nem lett. Vannak még csodák!


Én nem vagyok nagy ember, és nem tettem soha nagy dolgokat, de aki jóra törekszik, az jóakaratot szerez. Megéri!

hétfő, március 27, 2017

Hirdessük Isten tetteit!


Beszéljétek a népek között az ő dicsőségét, minden nemzet között az ő csodadolgait;
Zsolt96:3

Sokat elárul rólunk, hogy miről beszélünk szívesen. Az is, hogy hogyan, milyen lelkesedéssel tesszük ezt. 

Rendszerint olyan témáknál időzünk, ami foglalkoztat bennünket és fontos a számunkra.

Az első keresztények folyton Krisztusról beszéltek, ezért is kezdték el őket „krisztusinak” nevezni, ami a magyar „keresztény” szó megfelelője. Ma sincs ez másként, ha Krisztus valóban helyet és időt kap az életünkben, és Ő áll a középpontban. 

Amikor Istent magasztaljuk és felelevenítjük a Vele szerzett tapasztalatainkat, azzal nem csak Ő dicsőül meg, hanem mi magunk is erősödünk az emlékezés által.

Sőt, még a másokért végzet munkánk, az evangélium szolgálata során is helye van a tapasztalatok előszámlálásának „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;” 1. Péter 2:9

vasárnap, március 26, 2017

És te mit teszel hozzá?

„Engedelmeskedjetek azért Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek.”
Jakab levele 4:7-8

"Bezzeg az én időmben..." Akkor még kint játszottunk az udvaron, sötétedésre hazaértünk, mosatlanul ettük a földiepret, meg a szomszéd cseresznyéjét, és nem lett semmi bajunk. Akkor még nem volt mobiltelefon, de a szüleink biztonságban tudtak minket, vagy legalábbis nem mutatták ki, hogy aggódnak minden lépésünkért. Akkor még mindenki köszönt a faluban mindenkinek, mindenkinek volt munkája, vagy legalábbis mindenki bejárt valahova. Akkor még nem volt ennyi gonoszság a világban, és sokkal jobban tisztelték egymást az emberek... Bezzeg az én időmben...

Ugye ismerősek ezek a mondatok? Gondolom, hallottad már őket. Esetleg te is kezdesz belelépni az édes nosztalgiázás korába, ahonnan a régi mindig jobbnak és értékesebbnek látszik. Pedig a világ nem egy velejéig romlott, személytelen entitás, amiben mi, emberek vagyunk a szerencsétlen szenvedők. A világot mi alkotjuk, és tesszük azzá, amilyen. Te és én, és minden ember. Miattunk olyan a világ, amilyen.

Mi vagyunk azok, akik kevesebb időt töltünk a szeretteinkkel, mint amennyit egészséges lenne. Mi vagyunk azok, akik álarcokat viselve próbáljuk elrejteni a másik elől valódi énünket. Mi vagyunk azok, akik irigyek vagyunk a másikra, és ellopjuk tőle azt, ami nagyon nem a miénk. Mi vagyunk azok, akik kiközösítik azt az egyet, aki valamiben más, mint az átlag. Mi vagyunk azok, akik abszurd berögződések miatt hátrányosan megkülönböztetjük egymást. Mi vagyunk azok, akik a legszentebb közösségen, a családon belül is pokollá tesszük egymás életét. Mi vagyunk azok, akik gonosszá tesszük a világot. A mi döntéseink, a mi cselekedeteink.

Ma reggel Isten arra hív, hogy állj meg egy percre, és gondolkodj! Ne mutogass a névtelen, arctalan tömegre, ne őket okold mindazért a borzalomért, ami történik nap mint nap, hanem nézz magadba, és gondolkodj el azon, te mit teszel ezért! Mit teszel a gonoszság ellen, mit teszel a jóért?

Te is a "világban" élsz, te is hozzájárulsz ahhoz, milyen is az élet most itt a 21. században. Isten arra kér téged, hogy állj a jó oldalra! Közeledj Hozzá, mert ezzel tudod a legtöbbet tenni azért, hogy a világunk élhetőbb legyen. Ember vagy, felelősséggel áldott meg a Mindenható, hát élj vele! Élj Vele!

Keresd Istent, a Vele való kapcsolatot minden nap! Kérd, hogy mutassa meg, mi a terve veled, mutassa meg, hogyan élhetsz az emberiség javára! Dönts Isten mellett, és tegyél a világért! Tedd hozzá a te részedet! Tedd a jót hozzá!