szombat, március 18, 2017

Bűnbűnat


"Dávid tanítása. Boldog az, a kinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett. Boldog ember az, a kinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen."
Zsoltár 32,1-2

Hogyan lehet igaz az ember Isten előtt? Hogyan tehető igazzá egy bűnös ember? - Egyedül csak Krisztus által juthatunk összhangra Istennel és a szent élet kívánalmaival. De hogyan jöjjünk Krisztushoz? Sokan teszik fel ugyanazt a kérdést, amit egykor a sokaság Jeruzsálemben, pünkösd napján, akik, miután felismerték bűneiket, így kiáltottak fel: "Mit cselekedjünk?" Péter apostol válaszának első szava így hangzott: (MEGJEGYZÉS: Az angol fordítás szerint.) "Bánjátok meg!" (Ap. csel. 2:37-38) Majd egy más alkalommal, nem sokkal ezután, ezt mondta: "Bánjátok meg és térjetek meg, hogy eltöröltessenek bűneitek." (Ap. csel. 3:19)
A bűnbánat a bűn feletti bánkódást és az attól való elfordulást jelenti. Mindaddig nem hagyunk fel vétkeinkkel, amíg azok bűnös voltát fel nem ismerjük. Életünkben akkor történhet csak a valódi változás, ha teljes szívvel elfordulunk a bűntől.
Sok ember ma is félreérti a bűnbánat igazi lényegét. Sokan szomorkodnak vétkeik miatt, külsőleg javulást is mutatnak, mert félnek a bűn következményeitől. Azonban ez nem az Isten akaratának megfelelő bűnbánat. Ezek inkább a szenvedéseket fájlalják, nem magát a bűnt. Így panaszkodott és jajgatott Ézsau is, amikor látta, hogy elsőszülöttségi jogát örökre elvesztette. Bálám is beismerte bűnét, amikor Isten angyala kivont karddal állott útjában, mert életéért reszketett. Mégsem láthatjuk náluk az igazi bűnbánatot, a megtérést, az életelv megváltozását és a bűntől való irtózást. Miután Júdás Iskariotes Urát és Mesterét elárulta, így kiáltott fel: "Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért" (Mt 27:4).
Ezt a bűnbeismerést azonban csak a rá várakozó rettenetes kárhozat tudata és a végítélettől való rettegés csikarta ki belőle. Bűnének következményei félelemmel töltötték el, azonban arról nem olvashatunk, hogy szívet tépő szomorúsággal bánkódott volna azon, amiért Isten ártatlan Fiát elárulta és Izrael Szentjét megtagadta. Fáraó is beismerte bűneit, amíg Isten fenyítő vesszeje alatt szenvedett, de csak azért, hogy a további büntetést elkerülje; mihelyt azonban megszűntek a csapások, azonnal tovább dacolt Istennel. Ezek az emberek fájlalták ugyan a bűn következményeit, de nem bánkódtak bűnük felett.
Ha azonban a szív enged a Szentlélek befolyásának, a lelkiismeret felébred; a bűnös felismeri Isten törvényének mélységét és szentségét, amely Isten kormányzásának alapját képezi a mennyben és a földön. Az a világosság, "mely megvilágosít minden embert" (Jn 1:9), bevilágít a lélek titokzatos kamráiba és a sötétség elrejtett dolgait nyilvánvalókká teszi. Meggyőződés lesz Úrrá szívén, lelkén. A bűnös egyrészt megérti Isten igazságosságát és rettegéssel gondol arra, hogy egykoron bűnösen és tisztátalanul kell megjelennie a szívek Vizsgálóbírája előtt. Másrészt látja Isten szeretetét, a megszentelt élet szépségét, a lelki tisztaság örömét; vágyódik a megtisztulás után és szeretné a mennyel való összeköttetést helyreállítani.
Dávid imája, melyet bűnbeesése után mondott, megismerteti velünk a bűn feletti őszinte szomorúság lényegét. Nem látjuk, hogy bűneit elfedezi, mentegeti, vagy a fenyegető ítélet elől menekülni igyekezett volna. Dávid látta bűneinek nagyságát, a lelkén tapadó szennyet, és átérezte vétkeinek terhét. Nemcsak bűnbocsánatért, hanem szívének megtisztításáért is könyörgött. A szentség öröme és az istennel való közösség visszaállítása után vágyakozott. Lelke érzelmeit azért ilyen szavakkal fejezte ki: "Boldog az, a kinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett. Boldog ember az, a kinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen."
/Részletek E. G. White: Jézushoz vezető út c. könyvéből/

péntek, március 17, 2017

Rakd le terhedet

Minden gondotokat Őrá vessétek, mert neki gondja van rátok” 
1Péter 5:7.
Ma reggel, amikor ezt a szakaszt olvastam, eszembe jutott az a – talán székely – humor, amikor a hosszú, fárasztó gyaloglás után megállt egy szekér a nénike mellett, és odaszólt a kocsis, hogy üljön fel, ne gyalogoljon. A hálás mamika felmászott, de a nehéz batyut egyetlen pillanatra sem tette le a hátáról. Amikor ezt a kocsis szóvá tette, hogy már miért nem teszi le azt a nehéz csomagot, a nénike alázatosan válaszolt: Már hogy tenném le? Épp elég áldozat már az is, hogy engem felvett, még a batyummal is terheljem?
Mi is többféle módon viszonyulunk gondjainkhoz. Mert hát azok aztán bőven vannak.
Az egyik, hogy mindent, de mindent megpróbálunk, és amikor látjuk, hogy semmi sem sikerül, akkor egy nagyot sóhajtunk, és azt mondjuk: Hát akkor imádkozzunk, talán Isten küld valami megoldást.
A másik, amikor úgy gondoljuk, van Istennek épp elég dolga, minek fárasszam apró-cseprő gondjaimmal?
A harmadik, amikor átadjuk ugyan gondjainkat Neki, de azért mi is odaállunk, és próbálunk neki tanácsot adni, meg azért a biztonság kedvéért beállunk a teher alá, hátha úgy neki könnyebb lesz.
Szeretnék Rick Warrentől idézni, hogyan értelmezi ő, hogy adjuk át minden gondunkat, félelmünket és örömünket Istennek.

„Többre van szükség a puszta akaraterőnknél, ahhoz, hogy ne aggódjunk. Bizonyára Te is tudod ezt, mert már sokszor megpróbáltad. Azt gondoltad: “Nem fogok aggódni emiatt.” és ebben a pillanatban már el is kezdtél aggódni.
1. Ismerd meg Istent. Jézus a Máté 6:32-ben azt mondja: “Az emberek, akik nem ismerik Istent és az ő útjait, nyugtalankodnak.” (MSG ford.). Ha nincs kapcsolatod Istennel, minden okod megvan az aggodalomra. El kell kezdened megismerni Istent! Hívőként van egy mennyei Atyád, aki azt az ígéretet tette, hogy vigyázni fog rád. Isten gyermeke vagy és mint gyermekének különleges kiváltságaid vannak. Amikor aggódsz, Isten azt mondja: “ Az én gyermekem vagy. Miért csinálsz úgy, mint egy árva?” 
2. Helyezd Istent az első helyre életed minden területén. A Máté 6:31-33 azt mondja: “Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk?- vagy: Mit igyunk?- vagy Mit öltsünk magunkra?... a ti mennyei Atyátok tudja, hogy szükségetek van minderre, és ő meg fogja adni nektek, ha őt helyezitek az első helyre az életetekben és úgy éltek, ahogy azt ő akarja.” (TLB ford.) Minden alkalommal, amikor Isten kikerül életed középpontjából és bármi más odakerül a helyére – teljesen mindegy milyen jó dolog is az – elkezdesz aggódni.
3. Az adott nappal foglalkozz. A Biblia azt mondja: “Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnapnak megvannak a saját aggodalmai: minden napnak megvan a maga baja.” (Máté 6:34, NCV ford.) Ha a holnap miatt aggódsz, nem tudod élvezni a mai napot. A mai nap áldásait elveszíted. Az rendben van, hogy megtervezed a holnapot, de a mának kell élned. És amikor mindig a holnap miatt aggódsz, a jövő nyomasztóvá válik. De Isten adja az Ő kegyelmét és erejét, amire szükséged van a mindennapokhoz.  Most pedig, csak a mához van elegendő erőre szükséged.
4. Bízd Istenre a gondoskodást. “Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.” (1 Péter 5:7, NLT ford.). Hogyan tudod ezt megtenni? Az egyik útja az, hogy memorizálod Isten ígéreteit a Bibliából. Ezek olyanok mint egy biztosítási kötvény a hívőknek.  Ha tudod, hogy valami biztosítva van, akkor többet nem kell aggódnod felette. A másik útja az imádság. Ha annyit imádkozol, mint amennyit aggódsz, sokkal kevesebb dolog miatt fogsz valóban aggódni.
Mi az eredménye annak, ha ezt a négy lépést megteszed? "Megtapasztalod Isten békességét, amely sokkal csodálatosabb, mint amit az emberi értelem felfoghat." (Filippi 4:7a, TLB ford.)
Imádkozz így a mai napon: "Drága Atyám, megvallom, hogy gyakran elfelejtem, hogy Te minden nap velem vagy. Gyakran elfelejtem, hogy Te valójában milyen is vagy. Meg tudsz nekem bocsátani ezért? Szükségem van arra, hogy egyre jobban megismerjelek Téged és a Te Igédet, a Te ígéreteidet. Segíts, hogy életem minden területén Téged helyezzelek a központba. Segíts nekem, hogy az adott nappal foglalkozzam mindig. Segíts nekem, hogy ne aggódjak a holnapért. Ehelyett hadd figyeljek arra, hogy mit teszel az életemben a mai napon. Szeretnék bízni abban az ígéretedben, hogy minden szükségemet megadod – legyen az akár pénzügyi, akár párkapcsolati, akár fizikai, akár társadalmi, akár lelki, akár érzelmi. Segíts nekem jobban bízni benned és kevesebbet aggódni. Jézus nevében kérlek, hallgasd meg imádságomat. Ámen"
*(Daily Hope by Rick Warren, 2015.08.11.)


csütörtök, március 16, 2017

Részt vállalni Isten kinyilatkoztatásában

"Hiszen te vagy a mi atyánk, Ábrahám nem ismer bennünket, Izráel nem törődik velünk. Uram, te vagy a mi atyánk, ősidőktől fogva megváltónknak nevezünk."
Ézsaiás próféta könyve 63:16

1992-ben, a barcelonai olimpián a brit Derek Redmondnak minden reménye megvolt arra, hogy aranyérmet nyer 400 méteres síkfutásban. Korábban már több ízben rekordot döntött, sőt az egy évvel korábbi világbajnokságon meg is szerezte az első helyezést. Karrierjének méltó koronája lehetett volna az olimpiai arany. Nem így történt. Derek az elődöntő 250. métere körül hirtelen éles fájdalmat érzett jobb lábában, melynek hatására összeesett. Elszakadt a térdszalagja. Ő azonban hatalmas kínlódás árán fölállt, és fél lábon ugrálva próbálta meg folytatni a küzdelmet, ami persze még 150 métert jelentett volna. Ekkor egy nagy darab ember lépett ki a nézőtérről, félrelökte a biztonsági őrt, és Derekhez futott. Jim Redmond volt, Derek édesapja.

– Nem kell ezt csinálnod!
– Dehogynem apa! – válaszolta a fájdalomtól síró Derek.
– Rendben, akkor együtt befejezzük.
Jim átkarolta a fiát, aki apja vállára hajtva fejét, kínoktól elgyötörve, de mindvégig a sávjában maradva, utolsónak ért be a célba. 65.000 ember hosszú ovációval ünnepelte Derek teljesítményét, ugyanakkor az olimpiai bizottság diszkvalifikálta a futót, mivel eredményét külső segítséggel érte el. Derek számára azonban mindez másodlagos volt, mivel az aranyéremnél is nagyobb dolgot kapott a versenyen, édesapja szerető és rendkívüli támogatását.

Isten különböző csatornákon nyilatkoztatja ki magát. Megmutatkozik a természet csodás szépségében, egy falevél erezetében, egy naplemente színeiben, vagy egy hópehely mintázatában. Egészen konkrétan nyilatkoztatja ki magát a bibliai történetekben, a szentírás bölcsességében, a próféták üzenetében. A Mindenható legtisztább kinyilatkoztatása pedig Jézus Krisztusban történt meg, aki azért jött, hogy bemutassa Isten szeretetét. Mindezeken a teológiai kategóriákon túl azonban úgy vélem, hogy van a Teremtőnek egy további kinyilatkoztatási csatornája, ez pedig a szülői szeretet a gyermeke iránt. Ahogy Jim Redmond története is mutatja, a szülő bármit képes megtenni gyermekéért, hiszen feltétel nélkül szereti. Honnan ez a mérhetetlen szeretet az apákban és az anyákban? Ez Isten kinyilatkoztatása. Mintha Isten azt mondaná: „Látod mennyire szereted a gyermekedet? Én még ennél is jobban szeretlek téged!” Erre döbben rá Ézsaiás is, amikor arról beszél, hogy – bár a nép sok mindent kapott földi apjától, Ábrahámtól és Jákóbtól – a legmélyebb szeretetet a mennyei apánál tapasztalta meg.
 
Gyermekek! Figyeljétek meg szüleitek szeretetét irántatok! Isten még apánál és anyánál is jobban szeret benneteket.
Szülők! Figyeljétek meg magatokban gyermeketek iránt érzett szereteteteket! Isten még ennél is jobban szeret benneteket!

Ez a felfedezés nem csak jó hír, hanem felelősség is. Tanuljuk meg minél hatékonyabban kifejezni gyermekeink iránt szeretetünket, hiszen ez által Isten kinyilatkoztatásának csatornáivá vállunk.


szerda, március 15, 2017

A helyén mondott Ige



„Mint az arany alma ezüst tányéron: olyan a helyén mondott ige!”
 (Példabeszédek könyve 25. fejezet 11. vers)

Egy fakitermeléséről híres hegyvidéki falu újonnan épült templomába az ott élők várakozására végre lelkipásztor érkezett. A favágók hamar megszerették, elhalmozták mindennel, és nagyon jól ment a sora egészen addig…

míg egy szép nap a folyóparton sétálva észrevette, hogy hívei a feljebb lévő falu leúsztatott gerendáit sorra pecázzák ki a vízből, és végeiket, ahol a tulajdonos neve és bélyege volt lefűrészelik.

Elhatározta, hogy ezt nem hagyja szó nélkül. Ezért a következő istentiszteleten hatalmas prédikációt tartott a „Ne lopj!” parancsolatról. Az igehirdetés végén az ajtónál az emberek sorban gratuláltak neki.

Ám mikor másnap kiment a folyóhoz, ismét szembesült azzal, hogy az egyháztagok szemrebbenés nélkül lopják a gerendákat. Mikor hazament egy újabb prédikációt készített a következő istentiszteletre, melynek azt a címet adta: „Ne vágd le a felebarátod gerendájának a végét!” S amikor elmondta ezt a beszédet… az emberek fejszével kergették el a faluból.

Mindebből mi a tanulság? Ki vagy mi dönti el mi a helyén mondott Ige? Talán jobb lett volna nem szólni semmit? Vagy csak szépet, jót mondani, olyat, ami simogatta volna a tolvajok lelkét?  

Ha erről a lelkészről nem is, de Jézusról biztos tudjuk, hogy minden szava ott és úgy hangzott el, mint „arany alma ezüst tányéron”. S hogy ennek ellenére miért nem fogadták el? Mert az Ige helyén volt ugyan, viszont a hallgatóság szíve nem volt a helyén.

Ezért nézzük ma az Ige értékes asztalát a mi saját szemszögünkből! Ne legyünk a favágókhoz hasonló süket, vagy feledékeny hallgatók, hanem legyünk boldog cselekvői!

kedd, március 14, 2017

Fénytompító fátyol

„Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten.
Korinthusiakhoz írt első levél 13. fejezet 12 verse.


A jól ismert szeretet himnusz befejező szakaszából származik a ma reggeli bibliaversünk. Nagyon szép és szívet melengető sorok ezek, sokan szeretjük újra és újra olvasni.

Mennyire ismered Istent? Most Istenről csak annyit tudhatunk, amennyire az emberekkel való eljárásai során megismerhettük, és a természet amennyit a természet dolgai visszatükröznek Belőle. Ez elegendő számodra?

Vannak, akik beérik annyival, hogy Isten létezik, de komolyabb kapcsolat kialakítása már fárasztó számukra. Igazából én úgy látom, hogy nagyon sok ilyen ember. Az elköteleződéstől egyre inkább félnek. Miért vállal ma az ember egyre kevesebb felelősséget? Egy kedves ismerősöm néhány évvel ezelőtt nyitott egy céget. Először csak ő maga dolgozott, aztán felvett egy embert, kicsivel később még egyet. Összesen nyolc alkalmazottja volt, míg egyszer úgy döntött, hogy elajándékozza a vállalkozását, mert az Úr szólítja őt, hogy mennyen prédikálni az embereknek. Hangsúlyozom, hogy elajándékozni akarta a cégét, nem eladni! Erre az elhatározásra 2016 nyarán határozta el magát. Megkérdezte a munkavállalóit egyesével, hogy átvennék-e az irányítását a vállalkozásnak, és mindenki nemmel felelt. Nem kellett nekik, mert nem akartak több felelősséget vállalni.


Vannak akik, nagyon elszántan keresik Istent, hogy minél többet megtudhassanak róla, hogy minél mélyebb és bensőségesebb kapcsolat alakuljon ki. Ők a győzők, akik a világtörténelem végén, színről színre láthatják Őt, csodálhatják arcát, „és nem lesz köztük fénytompító fátyol.” (NK 600.o)

hétfő, március 13, 2017

Aki a gonoszt is jóra tudja fordítani

Ti gonoszt gondoltatok én ellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani, hogy cselekedjék úgy amint ma, hogy sok nép életét megtartsa.
Mózes 1. könyve 50:20

József, Jákob fia mondta ezeket a szavakat tíz féltestvérének, akik 22 évvel korábban, 17 éves korában előbb meg akarták ölni, végül pedig úgy döntöttek, hogy inkább eladják rabszolgának. A két megoldás között a különbség csak annyi, hogy nem azonnal és közvetlenül ölik meg, de ez nem változtat a lényegen a felelősségük szempontjából. Erre is utal József.


József sorsa mégis másként alakult, amint ahogy azt emberi számítás szerint bárki várhatta volna. Rabszolga lett ugyan, de nem halt meg. Sőt, sok hányattatás, emberi gonoszság és hálátlanság elszenvedése után végül Egyiptom kormányzója lett, a fáraó után a második legnagyobb ember a kor leghatalmasabb birodalmában.
 

Ez a valóban mesébe illő történet és fordulat azonban nem a véletlen műve volt. József rendíthetetlen hite és hűsége lehetővé tette, hogy Isten mindent jóra fordítani és saját terveibe beilleszteni képes hatalma és bölcsessége megnyilatkozzon és jót hozzon ki ebből a helyzetből is.
 

Nekünk is lehetnek rosszakaróink, lehetnek nehéz emberek a környezetünkben, vagy éppen nehéz napunk – de ne adjuk át magunkat a kétségbeesésnek, vagy a csüggedésnek. Gondoljunk arra, hogy a mi nehézségeink aligha mérhetőek ahhoz, amit Józsefnek kellett akkoriban elszenvednie. Ha pedig Isten ott és akkor képes volt kézben tartani a körülményeket és az eredendően gonosz szándék ellenére a saját jó célja szolgálatába állani még ilyen tetteket is, akkor ma is tud segíteni nekünk. Nem rövidült meg a karja, ahogy a Biblia más helyütt fogalmaz – csak a mi hitünk, kitartásunk és hűségünk ne rövidüljön meg a Józseféhez képest.

A testvérek 22 évvel később választ kaptak a kérdésükre, hogy „meglátjuk, mi lesz az ő álmaiból” (1Móz.37:20). Meglátták. Isten megmutatta nekik, hogy ember nem keresztezhet az Ő akaratát. A József életével kapcsolatos isteni szándékot egyedül csak József hiúsíthatta volna meg, ha feladja a hitét – a 10 rosszindulatú testvére nem.

„Semmit sem tehetünk az igazság ellen, csak az igazságért.” (2Kor.13:8)

vasárnap, március 12, 2017

Bizalom

„De áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, akinek az Úr a bizodalma. Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit. Nincs mitől félnie, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sem kell aggódnia, szüntelenül termi gyümölcsét.”
Jeremiás könyve 17:7-8 

Bizol bennünk. Még akkor is, ha nagyon sokszor nem érted, miért történnek körülötted és veled olyan dolgok, amiket nem tudsz felfogni, és amik talán nem tűnnek mindig a legjobbnak. Miért kell délben aludni, miért kell a doktornénihez menni, miért kell oltást kapni, ami akárki akármit mond, fáj. Miért kell leülni enni, amikor annyi érdekes dolog vesz körül. Miért kell bevenni az orvosságot, miért kell átöltözni reggel a pizsamából egy másik ruhába. 

Bízol bennünk annak ellenére is, hogy nem vagyunk tökéletesek. Sem apuci, sem én. A türelmünk véges. Az erőnk, energiánk véges. Hibázunk. Megesik, hogy mérges vagy ránk, mert azt mondjuk, most már elég, vagy egyenesen nemet mondunk valamire. Dühös vagy, sírva fakadsz, hatalmas könnycseppek gördülnek le pici arcodon. De a mi kezünkben nyugszol meg. Mert ott érzed magad biztonságban. 

Ma még úgy látod, mi tudjuk a legjobban. Ma még a te szemedben mi vagyunk a legerősebbek, a legbölcsebbek, a legviccesebbek, a legszebbek. Tudom, eljön az idő, amikor majd mindent megkérdőjelezel. Amikor lázadsz, és te fogod jobban tudni. De ennek így kell lennie, és bízom abban, hogy a belénk vetett bizalmad, a tapasztalatod, hogy feltétel nélkül szeretünk, megmarad valahogy. És bízom abba, hogy amikorra kitomboltad magad, visszatalálunk majd egymáshoz egy még érettebb formában. 

Szeretném magamnak a bizalmadat. Szeretnék én is így fordulni Istenhez, hinni Benne, a bölcsességében, abban, hogy ő a legerősebb, leghatalmasabb, legértelmesebb, legjobb és legjobban szerető lény. Szeretnék én is belé kapaszkodni akkor is, ha nem értem a körülöttem zajló eseményeket, ha nem tudom, miért éppen velem történik, ami történik, és szeretném nála megtalálni a megnyugvást a könnyek után. 

Tudod, én is küzdök. Igen, lázadok is. Igen, sokszor van, hogy úgy gondolom, én tudom jobban. Istennél is jobban. De szeretnék rátalálni. Újból rátalálni. Visszatalálni hozzá, és meglátni Őt másként, mint eddig. És így kapaszkodni belé. A te bizalmaddal, és a megélt közös történetekkel, hogy megismertem Istent. Újból. Igazán.