szombat, január 21, 2017

A legjobb tanár



"Mily fenséges az erős Isten! Van-e hozzá fogható tanítómester?"
Jób 36,22

2014-ben megkérdeztek hazánkban 13'826 kilencedikes és tizedikes diákot arról, hogy milyen egy jó tanár. (http://ofi.hu/publikacio/milyen-jo-pedagogus-elvarasok-szerepek-kompetenciak-az-empirikus-kutatasok-tukreben) A következő válaszok születtek (bátorkodtam mellé írni, hogy milyen Isten; a felsorolást a teljesség igénye nélkül használtam):

1. Jól tanít, élvezetes tanórákat tart, érdekesen magyaráz
Jézus tanításait ezrek hallgatták, majd többen ezt mondták: "Álmélkodtak a tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, nem pedig úgy, mint az írástudók." (Márk 1.22) Vagyis jobb tanárnak, előadónak tartották, mint azokat, akiknek ez volt a kötelességük.

2. Magas szinten ismeri a saját tantárgyát
Pál apostol arról írt a Korinthusiaknak, hogy a Szentlélek ismeri a legjobban Isten dolgait és ő tanítja meg velünk mindezeket. "Mert ki ismerheti meg az emberek közül azt, ami az emberben van? Egyedül az emberi lélek, amely benne lakik. Ugyanígy azt sem ismerheti senki, ami Istenben van, csak Isten Lelke. Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istenből való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk. Ezeket hirdetjük is, de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal, hanem a Lélektől jött tanítással," (1Kor 2,11-13.)

3. Az értékelésnél igazságos
Már Mózes így beszélt az Úrról: "Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő úta igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő!" (5Móz 32,4)

4. Bármikor fordulhatok hozzá
"Akkor segítségért kiáltottunk az ÚRhoz, aki meghallotta szavunkat," (4Móz 26,10.) "Akkor az ÚRhoz, atyáink Istenéhez kiáltottunk segítségért, az ÚR pedig meghallotta szavunkat, és meglátta nyomorúságunkat" (5Móz 26,7) "Ezt mondta neki az ÚR: Meghallgattam imádságodat és könyörgésedet, amikor könyörögtél előttem." (1Kir 9,3) "Az ÚR meghallgatta Illés szavát" (1Kir 17,22) "Mert ő mondja: "A kegyelem idején meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!" (2Kor 6,2)

5. Tud fegyelmet tartani
Isten azokra figyel nagyon, akiket szeret. Ezt például a történelem végén élő embereknek üzeni: "Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg!" (Jel 3,19) Hogy mennyire tudja eredményesen tenni ezt? "Egy szívet adok majd nekik, és új lelket adok beléjük, eltávolítom testükből a kőszívet, és hússzívet adok nekik, hogy rendelkezéseim szerint éljenek, törvényeimet megtartsák és teljesítsék. Az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek." (Ezékiel 11,19-20)

6. Kedveli a tanulókat
Gyermekeiként szeret minket: "Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk." (1János 3,1) Isten szeretete számunkra is példa: "aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert Isten szeretet." 1János 4,8)

7. Olyan valaki, Akire fel lehet nézni
Jézus Krisztus minden hívő ember méltó példaképe: "Krisztus is ... példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek: Ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját, mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél. Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ő sebei által gyógyultatok meg." (1Péter 2,21-24) Sőt, a példaadás és a hitelesség mintaképe is Ő, akire a tanítók is felnéznek: "Legyetek a követőim, mint én is követője vagyok a Krisztusnak." (1Kor 11,1)

Végül egy idézet Pilinszky Jánostól és Jézus szavai:
"A rossz nevelő tekintélyére büszke, a jó nevelő egyszerűen alázatos."
"Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek." (Máté 11,29)

péntek, január 20, 2017

Fegyverrel a békéért

Íme, két idézet a békéről:

„Az ENSZ békefenntartó műveletek használhatnak fegyveres erőt önmaguk, a mandátum és civilek védelmére, különösen olyan helyzetekben, ahol az állam nem képes a biztonság garantálására és a közrend fenntartására.” 

(Idézet: UNIS Bécs ENSZ Központ Az ENSZ-békefenntartók Nemzetközi Napja

2016. május 29. Az ENSZ főtitkára Ban Ki-Mun üzenete: Hőseinkre emlékezve)

„Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, s ne féljen!” 
János 14:27.
Nem úgy adom, ahogy a világ adja… Miért? A világ hogyan adja? Milyen „békét” tud adni a világ? Biztosan hallottad már ezeket, vagy hasonló mondatokat:
-          Fegyverkezés a békéért!
-          Ne aggódj, senki nem tudja meg!
-          Nyugi, nyugi, mindenki így csinálja
-          Most mit parázol? Nyugodj már meg!
-     Ne izgulj! Béke van!
Ezzel szemben Jézus az Ő békességét kínálja nekünk. Az Ő békességét, aminek nincs rossz mellékíze. Nincs mögötte hátsó gondolat. Nem kíséri rettegés. Lebukástól való félelem. Belső remegés. Nem kell bajlódni a lelkiismeret hangjának elnyomásával. Ő olyan békességet tud adni, ami után nem lesz nyugtalan a szívünk. Nem tart vasmarokban a félelem.
Mint az a kismadár a zajló, háborgó tengerben álló sziklán. Körülötte vad orkán, villámok cikáznak, de ő nyugodtan énekel. A szívében béke van, akkor is, ha körülötte minden a feje tetejére állt.
Ezt a békességet szeretné ma neked is felajánlani a mi drága Jézusunk. Az Ő békességét. Amit a világtól soha nem kaphatsz meg. Fegyverrel nem szerezhető be. Pénzért sem. A barátaid sem tudják nyújtani.
Ezt az igazi békességet viszont csak úgy kaphatod meg, ha kinyújtod érte a kezedet. Csakhogy Aki ezt neked felajánlja, nem engedi ki a kezéből. Vagy Vele együtt kapod meg, vagy sehogy. Vagy engeded, hogy Jézus az Ő békességével együtt a szívedbe költözzön – és ezáltal egész életed megváltozzon, vagy továbbra is keresed, és feszültségben élsz.

Tartós békességet egyedül Jézus tud adni. Fogadd el tőle, és hívd őt a szívedbe! És akkor az, amire már olyan nagyon régóta vártál és vágytál – a tiéd lesz. 

csütörtök, január 19, 2017

Úton

"Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem."
Zsoltárok könyve 32:8

Egy vallástörténeti könyvben olvastam, hogy az ókori Közel-kelet többistenhitű vallásai, tehát az ószövetségi Izrael népét körülvevő vallások (Mezopotámia, Szíria, Hettita, Fönícia, Egyiptom) nem ismerik az „út” fogalmát. Ez a talán első olvasásra jelentéktelennek tűnő dolog mély mondanivalót rejt magában. Egy babiloni ember részt vett a vallási szertartásokon anélkül, hogy bármiféle belső lelki változáson keresztülment volna. Féltve őrizte ősi rendtartásait, nehogy bármi változás csússzon a liturgiába, úgy azonban, hogy eközben ő maga spirituálisan érintetlen maradt. A vallás nem kínált föl semmilyen lelki utat, szellemi kalandot, spirituális fejlődést, nem nyújtott semmi nemű bensőt formáló istenélményt. Arra volt hivatva, hogy a világ állandó és változatlan voltát mutassa be.
Evvel szemben a zsoltáros „útról” beszél – jól ismert fogalom ez az egész Bibliában. Isten nem vallást kért az ószövetségi embertől, nem szertartásokat várt el Izrael népétől, nem bonyolult és évezredekig változatlan liturgiában lelte örömét, hanem azt mondta – jelen esetben – Dávidtól, hogy lépjen rá egy „útra”. Az „út” sokszor kanyarog, visszafordul, elágazik – csupa olyan tényező, melyek megnehezítik az életet. Emellett azonban magában rejti a folyamatos fejlődés lehetőségét is. Erről számol be Dávid a 32. zsoltárban. Arról ír, mennyi lelki viaskodáson ment keresztül valamilyen bűne miatt („kiszáradtak csontjaim, egész nap jajgatnom kellett”). Hosszú idő elteltével végül megérett benne, hogy a Mindenható elé vigye terhét, ami szabadulás érzésével töltötte el. Az egész folyamat egy lelki utat ír le. Ezek az élmények folyamatosan ismétlődnek, és spirál-szerű mintát képezve visznek előre Istennel – Isten felé.
Vajon mi milyen vallással rendelkezünk? Fontos számunkra a szent liturgia? Az, hogy a templomi szertartások változatlanok maradjanak? Jobban figyelünk arra, hogy minden „rendben és ékesen” zajlódjon, mint saját benső spirituális folyamatainkra?
Úton lenni ma sem jelent mást, mint 3000 évvel ez előtt. Beismerni, hogy minden változik körülöttünk és bennünk, minden bizonytalan kívül is és belül is. Ugyanakkor Isten hívott el minket erre az útra, ő tanácsol, ha elágazáshoz érkezünk, ő tesz bölcsé, mikor leküzdhetetlennek tűnő akadályba ütközünk. Ha úton vagyunk, fokozatosan megtanuljuk a Mindenhatóra bízni magunkat. Menjünk hát ma is tovább ezen az úton!

szerda, január 18, 2017

Szabadulás a kilóktól önsanyargatás nélkül!



„Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban! Hozzánk térvén, könyörül rajtunk; eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket!”
 (Mikeás könyve 7. fejezet 18-19. vers)

Neked tetszik az, amit a reggelente a tükörben látsz? Nem nagyon? Valamit kéne csinálni a kócos frizuráddal, az egyre több ránccal, a kialvatlanságról árulkodó szem alatti táskákkal, no meg a plusz kilókkal…

Milyen jó, hogy minderre, ma már van megoldás! Fésű, hajcsavaró, vagy épp egy hajsütő, egy kis hajfesték az ősz szálak ellen, ránctalanító krémek, bőrradír, smink, körömlakk, vagy festék...

A kilókkal már kissé nehezebb a helyzet, bár így télen nem is annyira feltűnő. Mire jön a nyár addig, kevesebb édesség, csodakapszulák, teák, vitaminbogyók, ha ezek nem használnak, jön egy kicsit drasztikusabb diéta, vacsora megvonás, lé böjt, no és a mozgás… végső esetben zsírleszívás, plasztika…

A baj csak az, hogy mindez ideiglenes megoldás, holnap kezdődik minden elölről. Egészen addig, míg az idő múlásával egyre többször ismétled a ma oly divatos szlogent; „Nem érdekel, ki mit mond, én ilyen vagyok és kész, engem így kell elfogadni!”

S mindennek mi köze Istenhez? A megbocsátáshoz? Ha beletekintesz a Szentírásba, mint a lelki tükörbe, lehet hasonló torzulásokat fedezel fel magadban. S hogyan lehet ezek ellen küzdeni?

Eltakarod fügefalevéllel, megmagyarázod, „nem én… az asszony, vagy a kígyó ámított el engem” mondatokkal. Vezekelsz, virrasztasz, testedet sanyargatva negyven napig böjtölsz, elvonulsz a világtól…

A baj az, hogy ezek is csak ideig-óráig adnak lelki enyhülést. S mire, nagy szenvedések árán egy lelki ránc kisimul, jön helyette másik kettő… míg eljutsz oda, hogy „engem így kell elfogadni” azaz nincs miért bocsánatot kérni, a bűn, már nem is bűn.

Ám, ha nem nyugszol bele a lelki megtépázottságba, ha szeretnél jojó effektus, zsírleszívás és plasztikázás nélkül megszabadulni a lelki kilóktól, van egy valódi megoldás, amit Isten tesz veled: Az ÚJJÁSZÜLETÉS! És ha azt kérded, mint Nikodémus; „Mimódon születhetik az ember, ha vén?” (Ján.3:4).

Jézus válasza: „úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Ján.3:16)
Ő a mi megbocsátó Istenünk!

kedd, január 17, 2017

Küzdelem az egészségért

„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.

Máté szerinti evangélium 11. fejezet 28. verse


„Én megmondtam...” Ismerős a mondat? Senki sem szereti hallani, mégis mindenki mondja. Tanácsból mindig jó sok van. Annyi, hogy már alig győzzük kiválogatni, hogy melyiket is válasszuk. Tavaly egymás után négyszer estem vissza a betegségbe, így nagyjából két hónapra kiütöttem magam. Hol rosszabb, hol jobb volt az állapotom. Orvoshoz nem mentem, már csak az utolsó alkalommal. (Köszönöm, most nem kérek szemrehányó mondatokat, akkor kaptam eleget). Tényleg makacs voltam és nem akartam elmenni, mert gondoltam hamar kikerülök a jajból, meg hát annyi tanácsot kaptam a gyömbértől a hagymateáig, a fokhagymás piritóstól a húslevesig. Annyi orvos nincs is, mint amennyi tanácsot kaptam ez alatt a két hónap alatt. Aztán elmentem az orvoshoz, alaposan kikérdezett és a következő gyógymódot javasolta: „PIHENJEN legalább négy-öt napig”. Kaptam valami orvosságot is az igaz, de a gyömbér és a húsleves mellé senki nem tanácsolta, hogy pihenj egy kicsit. Szót fogadtam az orvosnak. Akiknek nem fogadtam meg a tanácsát azt mondták: „ha rám hallgattál volna...; en mondtam, hogy hagymateát kellett volna inni...”

Ahhoz, hogy nyugalmam legyen egy sor kellemetlenségnek kellett kitennem magam. Hosszú fárasztó volt az út a gyógyulásig, amihez a pihenés vezetett.

Az Úr Jézus is azt mondja, hogy gyere hozzám, hogy tedd le nálam a terhedet, mert én vagyok orvosod. Ha hozzám jössz meg fogsz gyógyulni, nem kell más tanácsokra hallgatni, hidd el, én tudom számodra mi a legjobb. És miután meggyógyultál nem kell hallgatnod az orvosodtól: „Látod, én megmondtam!” hiszen az a lényeg, hogy megnyugvást találtál a lelkednek.


Összezavarnak a sok tanáccsal? Ne hagyd, egyedül az Úr Jézus Krisztus az, aki orvosa a nehézségeidnek. Veszteségek, melyek örök nyomot hagynak, kilátástalan helyzetek, amire nincs megoldás az Úrnál van. De az Úr kisebb problémákat is szívesen kezel: kérdések, amikre senki nem akar válaszolni, kiáltás, amit senki nem akar meghallani, szerelmi probléma, bármiről is legyen szó, az ígéret az ígéret! Jó tapasztalatunk lesz, ha így teszünk. Az okos a más kárán tanul igaz? Nem kell két hónapig betegnek lenned hogy utána elmenj orvoshoz, ha elmehetsz most is! 

vasárnap, január 15, 2017

Isten meghallgat – nem is akárhogyan


És mielőtt kiáltanának, én felelek, ők még beszélnek, és én már meghallgattam.

Ésaiás könyve 65:24



A modern életformában lételemünkké vált a kommunikáció, és megannyi eszköz támogat is ebben bennünket. Bárhol járunk is, igényünk, hogy kapcsolatban maradjunk másokkal és az információk forrásával, ha pedig valami ebben mégis megakadályoz (pl. nincs térerő és ezáltal kapcsolat), akkor nyugtalanná válunk, és kiderül, hogy ez már egyfajta függőség.



Miközben alapvetően társaságra, figyelemre, és adott esetben segítségre vágyunk, mégis ritkán keressük azt a Valakit, akinek a "hálózata" ingyen használható, ráadásul mindenhol elérhető, és bármikor rákapcsolódhatunk. Nem tudunk olyan helyre menni, ahol nincsen „térerő”, ahol kívül kerülünk a hatókörén, a hallókörén (Zsolt. 139:7-10). Időpontot sem kell előzetesen egyeztetnünk ahhoz, hogy kapcsolatba lépjünk Vele, és sorba sem kell állnunk, ha szeretnénk megszólítani. Ki hallott már ilyet a mai világban? Mindössze az igénynek kell beérnie bennünk, hogy szeretnénk az örömünkkel, a bánatunkkal, vagy éppen a bűnbánatunkkal Hozzá fordulni, és ez elég. Ha őszinte a szándék, akkor már mondhatjuk is, Ő biztosan meghallgat, és nem is akárhogyan! Még beszélünk, de már meghallgatott, sőt megértett. „Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!” (Zsolt. 139:4). Sokszor még a szeretetteink is félreértenek, a legjobb szándékuk ellenére is. Milyen fárasztó is tud lenni, amikor újra és újra nekifutunk, hogy elmagyarázzunk valamit! Ő ráadásul nem csak jól ért, hanem mindig rá is ér! Soha nem foglalt, nem kapcsol üzenetrögzítőre, nem igyekszik lezárni a „hívást” azzal, hogy már valaki más vár a vonalban. Neki mindig van ideje ránk. Éppen annyi, amennyi nekünk Őrá - mi döntjük el, hogy mikor ér véget a „beszélgetés”. 

Neked ma mennyi időd lesz Rá, és arra, hogy beszélj vele?



Gondoltál-e arra, hogy ha előbb érti a mondandódat, mint ahogy elmondanád, akkor valójában nem is Neki van szüksége az imáidra és arra, hogy időt találj erre, hanem neked? Voltaképpen magadat fosztod meg valamitől akkor, ha nincs időd Rá. Élj ma is, és ne csak formálisan és röviden azzal a csodálatos lehetőséggel, amit Isten ajánl fel neked is, és mindenkinek ezen a mai napon is: hogy Hozzá fordulhatunk, elé járulhatunk imában, közvetlenül. Ő megőrzi a titkainkat, meg tudja oldani a problémáinkat, ezért ne utolsóként fordulj Hozzá, amikor már látod, hogy senki nem tud segíteni, hanem fordulj Hozzá elsőként! Ő álljon a sor elején – ma is!

Hívj engem!

„Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem.”
Zsoltárok könyve 50:15 

Akárhányszor eszedbe jut a néhány nappal ezelőtti tragikus kimenetelű baleset, beleborzongsz a gondolatába, és keserű érzés ül a szívedre. Fiatalabb volt nálad. Igen, csak egy évvel, de akkor is. Fiatal volt, és bár személyesen nem ismerted, csak annyit mondhatsz róla, hogy a kollégád volt, halálának híre mégis megrázott. 

Egy férj, egy apa, aki nem jön többet haza, pedig annyian várják. Néhány pillanatra próbálod a család helyébe képzelni magad, elmerengsz azon, mit is mondanál a gyermeknek, aki kérdőn néz az ajtó felé, hogy apuci mikor jön? Aztán erőszakot alkalmazol agyad tekevényein, és igyekszel már nem gondolni erre, mert ez túl sok. Ez nyomorúság. 

Mint egy szelet kenyér az éhezőnek, úgy szólít meg téged ez az ige. Isten segítségét kínálja fel benne. Támaszát. Jelenlétét. 

"Hívj segítségül! Engem hívj segítségül!" - szól az ősi iraton keresztül az örökké változatlan és mindig időszerű Isten hangja. "Engem hívj segítségül! Én itt vagyok, és szeretném, ha te is éreznéd a jelenlétemet. Szólíts meg bátran, nem kell hogy félj, nem kell, hogy modorosan viselkedj, hogy visszatartsd az érzéseidet, könnyeidet előttem. Csak hívj engem. Segítségül. 

Hivhatsz a békében, és leülhetünk beszélgetni a terveidről, álmaidról. Hívhatsz, amikor elborít a hétköznapok terhe, és nálam békére találsz. Hívhatsz, amikor sikeres vagy, és én veled együtt fogok örülni. És hívhatsz, amikor úgy érzed, nem megy tovább. Amikor minden rossz megtörtént, amitől rémálmaidban rettegtél, amikor nem találod a miértekre a választ, amikor igazságtalannak érzed az életet, amikor csapások sorozatát kell hordoznod. Én veled leszek. És megszabadítalak.

Nem ígérem, hogy egy szempillantás alatt ki fog sütni majd a nap, és minden megoldódik. Nem ígérem, hogy mindig megszűnik az imád hatására a nehézség. De azt megígérem, és be is tartom, hogy veled leszek. Megszabadítalak úgy, ahogy az neked a legjobb lesz. Nem hagylak magadra, nem fordítok neked hátat, hanem veled élem át mindazt a borzalmat, amin keresztül kell menned, és erőt adok, az én erőmet, hogy el tudd őket hordozni. 

Ne félj, én kezemben tartom a történéseket. És kezemben tartalak téged is. Senki sem vehet el tőlem. Hát hívj engem! Hívj engem segítségül!"