szombat, január 14, 2017

Leltár


"Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!"
Zsoltár 103,2

Igaz év végére szoktuk tenni a leltárt, de év elejére sem árt. No, fogjunk bele!

Mi jó dolog történt velem tavaly? - kérdezhetnéd, aztán meg sorolhatnád: Ez és ez történt, és így és így volt. De nem elég, hogy néhány dolog eszünkbe jut. Az igazi leltárhoz tételek kellenek és ha ez a leltár az életünkről szól, akkor a tételek életünk különböző területei. A család, a baráti, munkatársi kapcsolatok, a munkánk, az egészségünk, a megélhetésünk. De ugyanígy fontos a személyiségünk, a lelki, szellemi növekedésünk is. Mi volt jó, miért lehetünk hálásak? Hálásak? - de kinek? Sokan adják válaszként: magamnak, a szerencsémnek, a sorsnak, a véletlennek. De talán egyre többen vannak, akik azt mondják válaszként, az Istennek. Mert a szerencsém, a sorsom, a véletlenjeim mögött legtöbb esetben Isten gondviselése áll, csak nehezen látjuk meg. De ha már látjuk szívünkbe költözik a remény, a béke, a hála és a boldogság, mert olyan sok jót tett értünk az Isten.

De mi a helyzet a rossz dolgokkal? Azokat nem kell számba venni? Hiszen a leltárban a veszteségeknek is szerepelnie kell, ha valami eltört, megszakadt, hogy megjavíthassuk, kicserélhessük. Bizony, hogy kell. Itt kell csak alaposan utánajárnunk a dolgoknak és nem elintézni annyival, hogy: "Mert ver engem az Isten!" Ugye milyen érdekes, hogy amíg a pozitív dolgokat szívesen tulajdonítjuk magunknak, a szerencsénknek, a sorsnak, addig a rosszért legtöbbször Istent tesszük felelőssé? Pedig ha alaposak és őszinték vagyunk belátjuk, hogy van némi közünk a bennünket ért bajokhoz. Mulasztások, hibák, tévedések mind-mind közrejátszanak balsorsunkban. Ezekből bőven tanulhatunk és így majd a javunkra válik. Így hát leltározzunk csak bátran!

És a végére - Amikor a boltokban leltároznak sokszor kiírják, "Leltár miatt Zárva!" Ha igazán számot akarunk vetni magunkkal, hogy miért lehetünk hálásak Istennek, akkor ahhoz elcsendesedés, elvonulás szükségeltetik... :-)

péntek, január 13, 2017

Ha

„Atyátok leszek, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek – azt mondja a mindenható Úr !”
2Korintus 6:18.
 Nekem innen hiányzik egy: Ha. Atyátok leszek, ha… Fiaimmá és leányaimmá lesztek, ha…
Persze, mondhatnád: Isten mindenféle „ha” nélkül, feltétel nélkül szeret. Hogy meghalt értünk, hogy megváltott, helyet készített. Hogy csak el kell fogadnunk ezt a határtalan ajándékot. Azonban mégiscsak ott van ez a ha. Ugyanis Isten semmit nem szeretne ránk erőltetni, ránk kényszeríteni. Ő az Atyánk, de nekünk nem kötelező Őt atyánkként tisztelni, elfogadni. Választhatunk „más atyát” is. Más családba is átkérhetjük magunkat. Sőt, az a bizonyos másik személy vadászik is rá, hogy minél több „gyermeke” legyen. 
Istenünk megadja nekünk a szabad választás jogát. Mintha csak ezt mondaná: „Szeretnéd, hogy továbbra is én legyek a te mennyei atyád? Szeretnél a lányom lenni? Igen? Nos, akkor nem kérek tőled mást, mint azt, hogy fogadj el kizárólagos édesapádnak. Ne kóborolj másfelé. Tőlem mindent megkapsz, amire csak szükséged lesz. De akkor tényleg tedd le nálam a szavazatodat. Most még szabadon elmehetsz másik gazdát keresni, de ha engem választasz, akkor ne legyél félig az enyém, félig a világé. Ne akarj két gazdának megfelelni. Ugyanis nem megy. Szerinted mi közössége van a sötétségnek a világossággal? Vagy lehet kapcsolat köztem és Béliál között? Én szeretnék lenni a te szerető édesapád. Ezért azt kérem tőled, légy 100%-ig az én fiam, az én lányom! Ne csak hébe-hóba. Ne csak félszívvel. Ne csak majdnem!”

Ima: Istenem! Gyakran elfelejtem, mennyire szeretsz. Hogy milyen áldozatot hoztál azért, hogy a gyermeked lehessek. Kérlek, terelj vissza, ha elkóborolnék. Ne engedd, hogy fél szívvel szolgáljalak. Szeretnék tejes egészében a te gyermeked lenni. Kérlek, segíts ebben! Ámen. 

csütörtök, január 12, 2017

Amikor úgy tűnik, messzeségben vagy...

A messzeségben is megjelent az Úr: Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen.
Jeremiás próféta könyve 31:3

Személye törvényen kívül áll. Bárki megölheti, vagy bárki kiszolgáltathatja ellenségeinek. Rejtegetni, bújtatni, szökésben segédkezni bűnrészesség, melyet szintén halállal súlyt a birodalmi törvény. Írásait fölkutatják és elégetik. Gondolatait tilos kinyomtatni, vagy terjeszteni. A vele való kapcsolat, tárgyalás, vagy együttműködés önmagában véve is lázadásnak számít. Ez volt az úgynevezett Szent Német-Római Birodalom császárának, V. Károlynak Wormsban 1521 májusában a világfelforgató eretnek, Luther Márton ellen hozott végzése.
Mikor a fiatal ágostonrendi szerzetes hazafelé tartott az őt kiközösítő birodalmi gyűlésről, szürkület tájt négy lovast pillantott meg az erdei úton felé közeledni. Valószínűleg a torkában doboghatott a szíve, amikor a durva katonák zsákot húztak a fejére, lerángatták őt a szekérről, majd lóra ültetve elvágtattak vele.
– Ennyi volt hát Márton testvér küldetése – gondolhatta magában. Sorsa reménytelen, túl messzinek tűnik az Úr.
Csakhogy a lovasok nem a császár elé, sem pedig a pápához viszik az ijedt tudóst, hanem egy eldugott várba, Wartburgba, éppen azért, hogy megóvják őt azoktól az ellenségeitől, akik tényleg ártani akarnának neki.
Luther Márton ebben a válságos időszakban kézzel foghatóan megtapasztalta Jeremiás szavait. „Bár messzinek tűnt az Úr segítsége, ő még is megjelent, és abban nyilvánította ki szeretetét iránta, hogy biztonságos helyre magához vonta őt.” Tíz hónapos fogság a Mindenható ölelésében – ez volt Luther legtermékenyebb időszaka. Lefordította Isten üzenetét, az Újszövetséget az egyszerű emberek nyelvére.

Bármilyen messze is érzed magad az Úrtól, ő magához akar vonni ma reggel is téged. Fordítsd hát le te is Isten üzenetét a mai emberek nyelvére.

szerda, január 11, 2017

Mustármagnyi hit



„Monda pedig az Úr: Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, ezt mondanátok ím ez eperfának: Szakadj ki gyökerestől, és plántáltassál a tengerbe; és engedne néktek.”
 (Lukács evangéliuma 17. fejezet 6. vers)

A tanítványok csodálattal nézték, ahogy Mesterük szolgálata nyomán „a vakok látnak, és a sánták járnak; a poklosok megtisztulnak, és a siketek hallanak; a halottak föltámadnak, és a szegényeknek evangélium hirdettetik” (Máté 11:5) Majd odaléptek Hozzá és azt kérték; „Növeld a mi hitünket!” (Luk.17:5)

Bizony, sokszor mi is ezt kérjük. S miért? Azért, mert mi is azt szeretnénk, hogy nagy sokaság kövessen minket és ámulva nézzék, hogy milyen nagy és látványos dolgokat viszünk végbe. Ehhez, pedig úgy gondoljuk, valami hatalmas szupererőre van szükségünk…

S mit válaszolt és válaszol ma is Jézus erre a kérésre? Gyere és fogj a kezedbe egy mustármagot, (ha nincs otthon, vehetsz egy szem borsot is, bár az már kicsit nagyobb)! Úgy-e milyen kis apróság? Jelentéktelen kis semmi. De vedd csak a szádba és rágd szét!

Igen, most már tudhatod, a hit erejét ne a nagy projektekben, ne az épületek nagyságában, ne a prédikációk számában, vagy hosszában, ne a jelenlévők létszámában, ne a külsőségekben keresd. Az igazi erő belül van, s ha ez felszínre kerül, akkor nincs lehetetlen.

Ugyanakkor jó lenne, ha fák és hegyek mozgatása helyett, azon gondolkodnánk, hogy a mai nap apró, jelentéktelennek tűnő feladatait úgy végezzük el, hogy abból mások is megtapasztalják a menny áldásait.

„Aki szerényen elindul kis tudásával, és elmondja azt, amit tud, miközben szorgalmasan igyekszik tudását növelni, tapasztalni fogja, hogy a menny minden kincse kitárulkozik előtte. Minél inkább törekszik a világosságot továbbítani, annál több világosságot kap.

Minél nagyobb igyekezettel - de felebaráti szeretettel - próbálja Isten szavát megmagyarázni másoknak, annál jobban megérti ő maga is. Minél inkább használjuk ismereteinket és képességeinket, annál jobban bővül a tudásunk, és szaporodnak talentumaink.” (E.G.White; Krisztus példázatai 245.o.)

kedd, január 10, 2017

Mindig csak előre nézz!

„Mire ő így szólt: „Jöjj!” Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a vízen, és Jézus felé ment.

Máté evangélium 14. fejezet 29. verse


Az egyik kedvenc történetem Péter vízen járásának története. Talán azért, mert sokat hallottam a gyerekfoglalkozásokon. A bölcsebbek mindig próbálnak bennünket megóvni. Nem mindig hallgatunk rájuk, okosabbnak érezzük magunkat, annál, mint amilyenek vagyunk, pedig jobban tennénk, ha hallgatnánk rájuk. Sokszor nem értettük mikor gyerekek voltunk, hogy szülein miért nem engednek megtenni ezt vagy azt. Aztán látva az események végét jobb lett volna hallgatni rájuk. Azért mondják el ezeket a figyelmeztetéseket, mert ők már ismerik egy-egy dolognak a kimenetelét. Persze nem tudhatnak ők sem mindent.

Nekem az egyik kérdésem az volt ezzel a történettel kapcsolatban, hogy Jézus miért küldi el a tanítványokat, hogy menjek előre. Nem hogy kérte őket, hanem kényszerítette őket, azért, mert Jézus már előre tudta, hogy milyen eseménynek lesznek a tanúi. A tanítványok elindultak és az útjuk egyre rosszabbra fordult, annyira, hogy a természeti erők, már majdnem az életüket követelte. Félelmüknek hangot is adtak, és kiáltoztak. Ekkor jelenik meg Jézus, és jelenléte azonnal stabil helyzetet teremt. Lenyugszik a természet és a tanítványok is. Ekkor Péter kiszáll a csónakból, mit sem törődve a külvilággal. Tekintete Jézusra mered, és egyre közelebb megy.

Csak a cél felé nézz. Ne vedd le a tekinteted a Mesterről, és nem lesz előtted lehetetlen. Nem szabad azt feltételeznünk, hogy bármi is megakadályozhat bennünket! Csak szemünket a Cél felé kell tartanunk!


A történet úgy folytatódik, hogy Péter elkezd süllyedni. Amint figyelmét másra irányította. De senkinek nem kellett végignézni Péter halálát, ugyanis Jézus megmentette őt! Micsoda reményteljes üzenet. Ha mégis elfordulnál Tőle, akkor sem hagy magadra az Úr! 

hétfő, január 09, 2017

Tudsz-e járni az egyenes úton?

"Aki bölcs, belátja ezeket, aki értelmes, az megérti. Mert egyenesek az Úr útjai, az igazak járnak rajtuk, a vétkesek elbuknak rajtuk." 
Hóseás 14.10


Hóseás könyve ezzel az utószóval zárul. Hogyan lehetne összegezni azt az üzenetet, amire az utolsó vers azt mondja: "aki bölcs, belátja ezeket"? Talán a 14. fejezet 2. verse egy ilyen összegzés: "Térj meg, Izráel, Istenedhez, az ÚRhoz, mert bűnöd miatt buktál el!" 
Olvassuk el Hóseás könyve 14. fejezetét! Már ebből az egy fejezetből, is képet kapunk arról, miből hív megtérésre a próféta, mi volt a probléma: ahelyett, hogy Istenre támaszkodtak volna, Tőle várták volna a segítséget, Hozzá lettek volna hűségesek, bálványokat imádtak (9. v.), korabeli politikai hatalomtól (Asszíria), emberi szövetségestől várták a szabadítást (4. v.), emberi erőben, eszközökben bíztak (lovak - 4. v). 
Isten áldást és (lelki) gyógyulást ígér a megtérők számára (5-9.v). Egyenes utat, amelyen akadálytalanul tud haladni aki belátja és megérti, hogy a bűnben semmi nincs, ami az ember javát szolgálja, ezért elfordul attól.
Lesz a történelemnek egy pontja, amikor mindenki elismeri majd Isten uralmát és azt, hogy Isten útjai egyenesek, igazságosak (vö. Zsolt. 22.28-32, Jel. 15.4). Milyen szomorú azonban, hogy azok számára, akik kitartanak a lázadásban még az egyenes út sem járható: megbotlanak, botorkálnak és elesnek rajta. 

Hóseás próféta azt üzeni: minden azon múlik az életünkben, hogy elfordulunk-e a magunk alkotta istenektől, és odafordulunk-e, megtérünk-e Istenhez! A bölcseket, értelmeseket ez a döntés különbözteti meg a balgáktól.

"A bibliai igazságok megértése nem annyira az értelmi képességen múlik, hanem inkább a céltudatosságon és az igaz élet utáni vágy őszinteségén." (Ellen Gould White: A nagy küzdelem, A szentírás védőbástya c. fejezet)

Szívleljük meg Hóseás próféta üzenetét! 
Legyen áldott a napod!

vasárnap, január 08, 2017

Örülök

„Nincs nagyobb örömöm annál, mint amikor hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak.”
János harmadik levele 1:4 

Maga a létezésed örömet okoz nekem. El sem tudod hinni, mennyire örültem, amikor megtudtam, hogy már itt vagy velem, bennem, és kevesebb, mint kilenc hónap múlva, ha minden jól alakul, végre szemtől szemben is találkozhatunk. Igen, féltem is. Féltem, nehogy te is visszafordulj, ahogy a testvéred tette. De minden nap, minden egyes mozgásod, minden egyes jól sikerült vizsgálat, ultrahangos felvétel növelte bennem az örömet, és a félelem lassan távozni kényszerült. 

Örülök, mert megszülettél, mert egészséges vagy. Hihetetlenül nagy örömet tudsz okozni a mosolyoddal, a nevetéseddel, azzal, ahogy hozzám bújsz. Azzal, ahogy mondod nekem: "Mami, gyere! Ide csüccs!" Szinte elolvadok, amikor átölelsz engem, és csak úgy magadtól adsz egy puszit oda, ahova éppen felérsz. 

Örülök, annak, ahogy beszélsz, hogy mindent, de tényleg mindent próbálsz visszaismételni abból, amit tőlünk hallasz. Örülök, amikor látlak rohangálni a lakásban. Örülök, amikor kacagva ugrabugrálsz az ágyon, és már egyre szabályosabban lököd el magadat a talajtól. Örülök, amikor meghajtod a fejed az étkezés előtt, és várod, hogy együtt kérjünk áldást az ételre. Örülök, amikor az autóban ülve indulás előtt jelzed, hogy imádkozzunk. Örülök, amikor esténként elalvás előtt kéred az éppen aktuális kedvenc mesédet.

Örülök annak, ahogy ragaszkodsz hozzám és Apucihoz, ahogy sorolod név szerint a családod tagjait a kutyusokat sem hagyva ki a névsorolvasásból. 

Örülök, hogy az életed részese lehetek, és remélem, ez az örömöm még nagyon-nagyon sokáig eltarthat. Örülök annak, hogy láthatom a fejlődésedet, és ígérem, igyekszem lépést tartani veled, hogy örömként élhessem meg mindazt a csodát, ami ránk vár. 

Örülni fogok annak, amikor láthatom, milyen élvezettel ásod bele magad a kedvenc tudományos témakörödbe, még akkor is, ha majd Apuci érdeklődési körét követed, és olyan dolgokat állsz neki olvasni, melyekhez én cseppet sem értek. 

Örülni fogok annak, amikor megtalálod a neked megfelelő hivatást, amikor életed szerelmének igent mondasz (na jó, most még a szívinfarktus kerülget, de ígérem, akkor és ott moderálni fogom magam, és igyekszem elrejteni a félelmet az arcomról, hogy az én kicsi lányom férjhez megy). 

És azt hiszem, a legnagyobb örömet akkor fogom átélni, amikor te magad választod Istent társadnak, vezetődnek, barátodnak, Megváltódnak. Amikor te magad fogod Őt ismerni, és már nemcsak a mi elbeszéléseinkre, tapasztalatainkra építkezel. Boldog leszek, amikor azt látom, hogy olyan fetétel nélküli bizalommal fordulsz hozzá, mint most hozzánk. 

Örülni fogok, ha nem fogsz félni Tőle, ha a legbizalmasabb lény lesz az életedben. Örülni fogok, amikor igent mondasz Isten hívására, és Vele éled az életedet. És ez az öröm sosem fog elmúlni. Ezért imádkozom ma. Érted.