Vigyázz a szádra!

„Aki vigyáz a szájára és a nyelvére, életét őrzi meg a nyomorúságtól.”
Példabeszédek könyve 21:23

Tudod, nagyon szeretem apuci keresztnevét, ezért legtöbbször azon szólítom, akkor is, ha te velünk vagy. És most már te is ezt teszed... A lakásban sokszor zeng az „Ádám! Ádám!” A te szádból. Hiába, szivacsként szívsz magadba mindent, amit hallasz. Eltanultad tőlünk a leggyakoribb szókapcsolatainkat, mondókákat, verseket mondasz, amiket sokat hallasz. Kedvenc meséidből idézel, és otthon piacosat játszol azokat a szavakat használva, melyeket elcsíp a füled egy-egy bevásárlás alatt. 

És persze hiába próbálkoztunk azzal, hogy az igent és ne a nemet tanuld meg előbb kimondani, ezek szerint mégiscsak többször hallottad tőlünk a tiltó szót. Két hónap telt el, mire a „nem” után végre a „jó”-t is elkezdted használni. 

Trükkös dolog ez a beszéd. Ugyanazzal a pici szájjal tudsz édeseket, vicceseket mondani, és ugyanazzal küldesz el minket magadtól. Mert persze ezt látod tőlünk. Ugyanazzal a szájjal bátorítunk téged, ismerünk el, és fejezzük ki szavakkal a szeretetünket, és ugyanazt a szájat használjuk, amikor mérgesek vagyunk. 

A jó példa ragadós, a rossz meg méginkább. Ma reggel viszont Isten arra kér, hogy a jóra koncentráljak. Az igaz, jó, kedves, tiszta beszédre, és ezt adjam tovább neked is. Mert ebben van az élet. Hiszen olyan könnyű megbántani egymást. Olyan könnyű mérgesen odavetni valamit, ami szíven találja a másikat. 


Szeretném, ha a jót tanulnád el tőlünk. Így ma azért imádkozom, hogy még jobban tudjak figyelni a szavaimra. Szeretném velük Istent visszatükrözni, hogy rajtuk keresztül is közelebb kerülhess a Mindenhatóhoz, és hogy segítsenek neked Emberként élni ebben a világban. Túl messze vagyok a tökéletestől. Van még miért imádkozni.