Isten Embere

„Mert megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan és kegyesen éljünk e világban, mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését, aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik.”
Pál levele Tituszhoz 2:11-14 

Ő lépett először, és nem azért, hogy mattot adjon neked. Keresett az Éden fái között, keresett a Paradicsomtól keletre, és utánad ment, hogy tudd, nincs minden veszve. Igen, hibáztál, de Neki akkor is fontos vagy. Ő felelősséget vállalt érted, és hiába tépted ki magad a kezéből, Ő nem mondott le rólad. 

Feláldozta érted a Legdrágábbat. A te bűnödért, a lázadásodért. Ő halt meg, hogy neked legyen esélyed másként dönteni. Meghalt, hogy megismerhesd Isten valódi arcát. Azét az Istenét, aki képes a végsőkig elmenni érted, Aki nem hátrál meg, Aki megbocsát, Aki szeret. Kegyelmet adott neked, pedig nem érdemelted volna meg. Új esélyt az életre, kétes múltad helyett az Ő tökéletességét. 

Ma reggel csak arra kér, fogadd el, amit felkínál neked, és engedd, hogy ez a kegyelem átalakítsa az életedet. Engedd, hogy józanná tegyen, kegyessé, igazságossá! Engedd, hogy Ő éljen benned, és kihozza belőled azt a csodát, amit veled álmodott meg! Felejtsd el a betanult dogmákat, a „helyes válaszokat”, melyeket gondolkodás nélkül lehet mondani, és engedd, hogy valójában megérintsen Isten szeretete. Engedd, hogy sarkalljon a jóra, az igazi életre! Engedd, hogy Emberré tegyen. Isten Emberévé.