csütörtök, november 09, 2017

Gyümölcstermésre kiválasztva



„Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki titeket, és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.” ‭‭

János‬  evangéliuma 15:16
 
Mátrix. A gyűrűk ura. Harry Potter. Star Wars. Estig sorolhatnánk azokat a filmeket, melyekben a főhős valamilyen módon "kiválasztott". Ő az, aki megmenti, lebuktatja, megállítja, kisegíti, stb. akit kell. Változást hoz a világba, hiszen a kiválasztott feladata ez, legalábbis azoké a kiválasztottaké, akiket Hollywood "választott ki".
 
Ezeknek kiválasztottaknak mindig ilyen konkrét feladata van. Előre kijelölt úton halad az életük, hiszen egy hatalmas és világmegmentő cél hajtja őket. A kiválasztottakon nőttünk fel, bűvöletükben élünk, és úgy beszélünk Istenről is, mint akit mi választottunk ki. A döntés — szerintünk, legalábbis — a miénk volt, hogy vele, és nem valami más "istennel" akarjuk élni az életünket, neki pedig, mint arról a Szentírás bizonyságot is tesz, a fenti filmekben látható "kiválasztottaknál" hatalmasabb, valóban világmegmentő célja van, volt, amit Fián keresztül véghez is vitt. 

A hollywoodi kiválasztottaknak azonban van egy nagy hibája. Az ő kiválasztottságuk csak 95-180 percig tart, és aztán (legkorábban a sorozat következő részéig) felteszik őket a polcra porosodni.

A mi gondolkodásunk pedig szintén hibás: hiszen nem mi választottuk ki Istent, hanem ő bennünket. Mi is lehetünk Neo, vagy Frodo, vagy Harry Potter, lehetünk Luke Skywalker, akik többre vagyunk hivatottak, mint amit gondolnánk magunkról! Mint a hollywoodi kiválasztottaknak, nekünk is különleges küldetésünk van, melyet Istentől kaptunk:

"...arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon..."

Ez a kiválasztás sokkal jobb, mint a hollywoodi. Mert míg Neo (úgy tűnik, végleg) a polcra került, addig a mi gyümölcseink megmaradnak, a kéréseink pedig meghallgatásra találnak. Ha kamatoztatjuk a gyümölcseinket mások jólétéért, akkor Isten biztosítja az eszközöket számunkra. 

A kérdés már csak az, hogy a kék, vagy a piros pirulát választjuk? Szembe merünk nézni a küldetésünkkel?