A győztesek koronája


" Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon; de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését."

2Timóteus 4,7-8

Az ókorban a győztesek koronája babérból készült. Ezt viselték a Kr. e. 776-ban először megrendezett olimpia győztes atlétái, Róma császárai, a koszorús költők és zenészek, kitüntetett színészek is. De miért?

A legenda úgy szól, hogy Apolló, aki a görögök egyik istensége volt, és történetesen a gyógyászat és a művészetek is az ő fennhatósága alá tartoztak, beleszeretett egy nimfába, Daphne-ba, aki igencsak sokra tartotta saját szépségét. Mivel szerelménél nem ért célt, Apolló a gyönyörű lányt örökzöld babérfává változtatta. Később megbánva tettét koszorút készített a fa leveleiből, hogy minden győztes, minden kitüntetett azt hordja a fején. Így lett a babérkoszorú nem csupán a győzelem, de a bűnbánat és bűnbocsánat jelképe is.

Nem tudjuk, hogy Pál zsidó létére mennyire ismerte a görög mitológiát, de azt igen, hogy szerette a sportot és a keresztények életútját gyakran hasonlította a sportolók erőfeszítéséhez. Így tett ebben a levelében is, amit fiatal munkatársának írt. A koszorút, már a verseny előtt előkészítették a győztesek számára. Sőt, gyakran ki is állították azokat, hogy mind a versenyzők, mint pedig a közönség láthassa. Eleinte valódi babérból, majd később nemesfémekből is készítették azokat. Az indulók már a nevezés napján láthatták, mit kapnak, ha célba érnek. Az apostol ehhez hasonlítja Isten gondoskodását.

Minden hívő ember, már útja kezdetén tudhatja, mi lesz, ha célba ér. Tudja, hogy övé lehet az az üdvösség, amit Jézus Krisztus szerzett meg a számára, amivel maga az Úr akarja megajándékozni. Bár az útja fáradságos, mégsem verseny. Nem a másik ellenében, hanem a másikért megcselekedve a jót tud csak célba érni. Ezért a keresztény mindig és mindenkor a győzelem biztos tudatában élheti le életét, mint Pál is tette. Reménységét nem csak munkatársának, de nekünk is tovább adta.