Várni, de meddig?

„Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük.

Zsidóhoz írt levél 13. fejezet 14. verse


A magam részéről, a várakozás az egyik legfájdalmasabb dolog. Időpocsékolásnak tartom, mert közben arra gondolok, hogy mennyi mindent tudnék csinálni, vagy arra, hogy elfogok késni a következő programomról, és emiatt az egész napom elcsúszik és mérgelődök, hogy honnét veszi valaki a bátorságot, hogy felülbírálja az időbeosztásomat.

Megéri várni! Mérlegelés kérdése. Kinek mi a fontos. Ha valaki azt ígéri nekem, hogy ha jól viselkedek egy hétig, azután kapok egy Xbox-ot, nem nagyon érdekel, ugyanis nem köt le az ilyesmi, ha valaki azonban azt ígéri, hogy kipróbálhatok GT86-ost, akkor már elkezd remegni a térdem.

Egy otthon, ahol béke és nyugalom van, minden ember számára vonzó. Szeretet, megértés, elfogadás, kiegyensúlyozottság, következetesség mind olyan fogalmak, amelyekről csak álmodunk. Hinni Jézusban és megérteni mindazt, amit értünk tett áldozatával, olyan lehetőséget nyitott meg előttünk, amelyet minden embernek észre kell venni.

Tegnap elérte Nagy-Britanniát az Ophelia névre keresztelt hurrikán. Az emberek rémületbe estek, pedig „csak” hármas erősségű volt a vihar. Az üzletekben pánikszerű vásárlás indult, a végtől való félelemtől. Bizonytalanság és rettegés. Kezdjük észrevenni, hogy a természet felett nincs hatalmunk, és nem lehet mást tenni, csak várni.


Várjuk Krisztus jövetelét erősen, hittel!