Egyszerű keresztyénség

„Szeretett testvérem, ne a rosszat kövesd, hanem a jót. Aki a jót cselekszi, az Istentől van, aki a rosszat cselekszi, az nem látta Istent.”
János apostol 3. levele 11. vers

Mélázós alkat lévén, néha elgondolkodom azon, hogy mit tennék akkor, ha egy nyugodt utcai sétám közben vad terroristák támadnának rám, kábító lövedékkel ártalmatlanná tennének (mert hát máskülönben nyílván valóan nem bírnának el velem, ezt mindenki tudja, aki látta már izmos testalkatomat), zsákot húznának a fejemre, bevágnának egy autóba, és elrabolnának. Aztán mikor fölébrednék, a fejemhez szegeznének egy pisztolyt, és azt követelnék tőlem, hogy tagadjam meg Krisztust, máskülönben golyót röpítenek a fejembe. Az eset teljesen életszerű, bármikor előfordulhat velem, így hát alaposan föl kell készülnöm egy ilyen eseményre. Jó előre ki kell gondolnom, hogy majd melyik bibliai igéket fogom a terroristáknak idézni, amin ők nagyon el fognak csodálkozni. És persze mosolyogni fogok, a félelemnek még csak az árnyéka sem fog látszani az arcomon, a végén pedig átölelem fogva tartóimat, hogy érezzék, én még az ellenségeimet is szeretem. Minden bizonnyal a terroristák vezetője sírva fog fakadni, zsebkendőt kér majd tőlem, és a vállaimra borulva bánja majd meg bűneit. Az egész banda megtér, elfogadja Krisztust, és megbeszéljük a keresztség időpontját is. Végül hálálkodva elbúcsúznak tőlem, hosszasan integetnek zsebkendőikkel, miközben én boldogan folytatom nyugodt utcai sétámat.

Nem kell hozzá nagy tudományos fölkészültség, hogy belássam, a felvázolt esemény bekövetkezésének valószínűsége gyakorlatilag zéró. Keresztyénnek lenni sokkal egyszerűbb dolog, mint megtéríteni egy terrorista bandát. János apostol úgy véli, két nagyon könnyen megjegyezhető, nagyon sokszor alkalmazható dolog tesz bennünket Krisztus követőivé: az egyik, hogy ne tegyünk rosszat, a másik pedig, hogy tegyünk jót. Ennyi az egész. Nem nagy dolog, nincsenek benne megtérő terroristák, sem egyéb hihetetlen missziós történetek, csak egy mosoly a mogorva bolti eladónak; csak egy koppintás a szánkra, ha nem építő a mondanivalónk; csak a hely átengedése a buszon; csak megvárni hogy lemenjen a pulzusom, mikor valaki fölidegesített; csak egy telefon valakinek, aki egyedül érzi magát; csak egy rövid szó, „bocsánat”, ha megbántottam valakit; csak a szemét levitele, anélkül, hogy megkérnének rá; csak egy elismerő szó a kollégámnak; csak egy apró ajándék a házastársamnak; csak ennyi az egész János apostol szerint. Sokkal könnyebb megtenni ezeket, mint bizonyságot tenni a terroristáknak. Vagy mégsem? Tegyünk próbát a mai napon! Tegyük a jót, és kerüljük a rosszat! Ja és még valami, kérjük Isten segítségét, mert nélküle nem fog menni!