A hálás lelkület tanulható
Akár tetszik, akár nem, a világ is változik körülöttünk, meg
mi is változunk. Régen nagyobb szegénységben éltek az emberek, ma – ahhoz képest
– jobb módban élünk. Nézegess ötvenes évekbeli képeket, milyenek voltak a
házak, otthonok, ruhák, iskola, közlekedés – és hasonlítsd össze a maival. Az
emberek egymáshoz való viszonya is más lett. Bár elvétve ma is találkozunk önzetlen,
segítőkész személyekkel, de az már szinte elképzelhetetlen, hogy kalákában –
egymást segítve – építsünk házat, segítsünk egymáson.
A megelégedettségi szint is más volt. Karácsonykor tudtak a
gyermekek örülni egy-két fára akasztott „aranyos” diónak, meg almának, ma azért
ennél sokkal több ajándék kerül a fa alá. És itt jön a lényeg. Mintha jobban
tudtak volna örülni minden apróságnak akkoriban. Ma már egyre több dolog
természetes. Az őszinte hála, az örömteli köszönet, mintha kissé megkopott
volna.
Nincs mese, meg kell tanulnunk újra a hálás lelkületet. Mert
az ugyebár tanulható. Ezt olvashatjuk Pál apostol 2000 évvel ezelőtti tanácsában
is.
„Ha egy özvegyasszonynak gyermekei vagy unokái vannak, ezek
TANULJÁK MEG, hogy elsősorban a saját házuk népét tiszteljék, és róják le
hálájukat szüleik iránt, mert ez kedves Isten előtt.”
1Timóteus 5:4.
Majd elfelejtettem! Ez a mondat rád éppúgy vonatkozik, mint
rám! Nem a szomszédék gyerekének kéne már végre hálásabbnak lennie a szülője
iránt, hanem neked is. Nemcsak őt kell el-, vagy megítélni, hogy nem látogatja
szüleit, nem ír nekik, öregek otthonába vitte, hanem körül kéne nézni a saját
portádon. Mikor hívtad fel? Mikor írtál neki, látogattad meg utoljára? Mikor
fejezted ki, mennyire hálás vagy? Nézz őszintén a saját szívedbe; hogy állsz a
tisztelettel? Hogy vélekedsz a szüleidről a hátuk mögött? Lehet ám egy
kézlegyintéssel is, egy lefitymáló tekintettel is véleményt, „tiszteletet”
nyilvánítani. az „öregről”, a „faterról”.
Nem szeretnélek fenyegetni, de hidd el, azt aratod majd,
amit ma a gyermekeid szívébe elvetsz. Amit látnak tőled. Csak aztán majd nehogy
meglepődj! Mert amit vet az ember, azt aratja majd. Vess hát szeretetet, hálát,
tiszteletet, és reménykedj, hogy majd valamennyit aratni is fogsz belőle!