A hálás lelkület tanulható

Akár tetszik, akár nem, a világ is változik körülöttünk, meg mi is változunk. Régen nagyobb szegénységben éltek az emberek, ma – ahhoz képest – jobb módban élünk. Nézegess ötvenes évekbeli képeket, milyenek voltak a házak, otthonok, ruhák, iskola, közlekedés – és hasonlítsd össze a maival. Az emberek egymáshoz való viszonya is más lett. Bár elvétve ma is találkozunk önzetlen, segítőkész személyekkel, de az már szinte elképzelhetetlen, hogy kalákában – egymást segítve – építsünk házat, segítsünk egymáson.
A megelégedettségi szint is más volt. Karácsonykor tudtak a gyermekek örülni egy-két fára akasztott „aranyos” diónak, meg almának, ma azért ennél sokkal több ajándék kerül a fa alá. És itt jön a lényeg. Mintha jobban tudtak volna örülni minden apróságnak akkoriban. Ma már egyre több dolog természetes. Az őszinte hála, az örömteli köszönet, mintha kissé megkopott volna.
Nincs mese, meg kell tanulnunk újra a hálás lelkületet. Mert az ugyebár tanulható. Ezt olvashatjuk Pál apostol 2000 évvel ezelőtti tanácsában is.
„Ha egy özvegyasszonynak gyermekei vagy unokái vannak, ezek TANULJÁK MEG, hogy elsősorban a saját házuk népét tiszteljék, és róják le hálájukat szüleik iránt, mert ez kedves Isten előtt.” 
1Timóteus 5:4.
Majd elfelejtettem! Ez a mondat rád éppúgy vonatkozik, mint rám! Nem a szomszédék gyerekének kéne már végre hálásabbnak lennie a szülője iránt, hanem neked is. Nemcsak őt kell el-, vagy megítélni, hogy nem látogatja szüleit, nem ír nekik, öregek otthonába vitte, hanem körül kéne nézni a saját portádon. Mikor hívtad fel? Mikor írtál neki, látogattad meg utoljára? Mikor fejezted ki, mennyire hálás vagy? Nézz őszintén a saját szívedbe; hogy állsz a tisztelettel? Hogy vélekedsz a szüleidről a hátuk mögött? Lehet ám egy kézlegyintéssel is, egy lefitymáló tekintettel is véleményt, „tiszteletet” nyilvánítani.  az „öregről”, a „faterról”.

Nem szeretnélek fenyegetni, de hidd el, azt aratod majd, amit ma a gyermekeid szívébe elvetsz. Amit látnak tőled. Csak aztán majd nehogy meglepődj! Mert amit vet az ember, azt aratja majd. Vess hát szeretetet, hálát, tiszteletet, és reménykedj, hogy majd valamennyit aratni is fogsz belőle!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia