Világvége? Ugyan már...


"Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!"

Jeremiás Siralmai 3,22-23

Hát igen, elmúlt szeptember 23. és mi még mindig élünk. Úgy néz ki, hogy a legutóbbi jóslat sem vált valóra.  Szinte már nevetséges az egész! - Gondolják sokan, és talán igazuk is van, hisz nincs még egy olyan előre megjósolt esemény, ami ennyiszer nem valósult volna meg, mint a világvége, az apokalipszis. Ennek ellenére mindig vannak újabb és újabb jelentkezők, akik tudni vélik, hogy mikor lesz és az a legszomorúbb, hogy ezzel a Biblia legfontosabb üzenetét járatják le az egész világ előtt. Mert lehetünk cinikusak, szkeptikusak is, de igen, a Szentírás tanítja a világvégét, amely több okból is szükségszerű:

Történelmi szükségszerűség. Gondolnánk, hogy még a lineáris történelemszemléletünk is a kereszténység legszentebb könyvén alapszik. Hiszen a legősibb elbeszélés már tanítja, hogy létünknek volt kezdete és lesz vége. Az Írás nem csupán az emberiség kezdetét meséli el, hanem a világét, a népek kezdetét, a vallásokét, a filozófia gyökereinek kezdetét és még sorolhatnánk. Ezért mindannyian jöttünk valahonnan és tartunk valahová. Sorsunk pedig a jelenben dől el. A Biblia szerint a kezdet Isten teremtése a vég pedig az Ő újjáteremtése lesz.

Gondolkodásmódunk az igazságról és igazságtalanságról. Bár ma már egyáltalán nem tekintjük az igazságot abszolútnak, sokkal inkább viszonylagosnak (mert az éremnek mindig két, vagy több oldala van), mégis érezzük egy egyszeri igazságszolgáltatás szükségszerűségét. Voltak olyan szörnyűségek az emberiség történelme során, ami feltétlen megkívánja a tisztázást és a jogos igazságtételt.

A világ hanyatlásának érzete. Nem csupán a keresztények beszélnek arról, hogy baj van. 1947 óta (a hidegháború kezdete) létezik Washingtonban a világvégét jelző óra, amit nem hívek, hanem tudósok állították fel. Az inspirációt minden bizonnyal az a két világégés hozta magával, ami a modern kor aranykorszaka helyett érkezett minden szörnyűségével a világra. Az emberek azt gondolták, hogy a tudomány vívmányai soha nem látott fejlődést és boldogságot hoz majd rájuk. Ehelyett azonban két világháború következett. A tudósok úgy gondolták, jobb, ha figyelemmel kísérik az éppen zajló folyamatokat. Elsőként természetesen a legnagyobb veszélyt a fegyverkezés jelentette. De hamarosan kiegészült ez a lista a fejüket felütő modern-kori járványokkal, a környezetszennyezéssel, a globális felmelegedéssel, a globális szegénységet okozó gazdasági és szociológiai folyamatokkal. Az óra ma is pár perccel éjfél előtt jár...

Mindezeket nézve már sokszor vége lehetett volna a világnak, mégsem történt meg. Miért? Annyiszor álltunk már a szakadék szélén, de mindig visszatértünk. Hogy lehet ez? Jeremiás, aki maga is átélt egy apokalipszist, hisz népét szinte megsemmisítette egy másik, az okot Isten irántunk való szeretetében, irgalmában és hűségében látta. Hát mi?