Napi teendők
„Jobb,
ha nem teszel fogadalmat, mint ha fogadalmat teszel, és nem teljesíted.”
Prédikátor könyve 5:5 (a RÚF-ban 5:4)
Holnapra be kell
küldenem a szükséges adminisztrációt. Ezt csinálhatom éjjel is, most
telefonálnom kell, meg kell szerveznem a két hét múlva megrendezésre kerülő Reformációs
séta 2017-et! Még nincsen meg az összes szereplő, találkoznom kell a
tévéssel, és beszélnem kell a művházzal is a reklám ügyében. Mindezt délig meg
kell csinálnom, mert délután három hittan órám lesz, utána pedig meg kell
látogatnom egy idős házaspárt – akkor már nem szervezkedhetek. Visszafele jövet
beugrom majd a zárboltba, eltörött a postaláda kulcsa. Jó hogy eszembe jut, a
posta, csekkek, levelek – ki ne hagyjam. Csörög a telefon – már megint ki
zavar? Várjunk csak, most látom a teendőim listájában, hogy bevállaltam egy
Luther-cikk megírását egy gyerekújságba. Akkor ezzel kezdem, mert ezt élvezem.
De este Biblia-kör, arra is föl kellene készülni. Már mióta ígérgetem a honlap-készítőnek,
hogy küldöm az anyagot. Csak el ne felejtsek elmenni az óvodába a gyerekekért!
A kocsit ki kellene már takarítani, mert a gyerekülések környékén – fogalmam sincs
miért – mindig tele van morzsával. Jövő héten előadást tartok a könyvtárban –
még egy percet sem dolgoztam rajta. Hoppá, a csütörtök vészesen közeledik, de
még nem írtam meg a reggeli Bibliaszöveghez a gondolataimat. Akkor ennek állok
neki, nehogy elfelejtődjön, mint a múltkor. Nézzük csak, mi is a szeptember
14-i reggeli dicséret?
Prédikátor könyve
5. fejezet 5. verse: „Jobb, ha nem teszel fogadalmat, mint ha fogadalmat
teszel, és nem teljesíted.” Nos, a Prédikátor könyvének szerzője ma ezt így
fogalmazná meg: „Jobb, ha nem vállalsz túl sokat, mint hogy túl sokat vállalsz,
és nem teljesíted.” Ez pedig csak úgy valósítható meg – ezt most magamnak
írom –, ha gyakrabban kimondom azt a szót, hogy „nem”. Ehhez pedig ismernem
kell a határaimat. Tudnom kell, hogy mire vagyok képes, és hogy mennyi idő áll
rendelkezésemre. A legfontosabb pedig, hogy minden nap föl tudjam állítani a
fontossági sorrendet:
- · első helyen állnak a fontos és sürgős dolgok;
- · második helyen állnak a sürgős, de nem fontos elintézendők;
- · harmadikon a fontos, de nem sürgős dolgok;
- · a negyediken pedig a nem fontos, és nem sürgős teendők.
Saját tapasztalatból elmondhatom, hogy a legtöbb
időmet a második kategória foglalja le, a legkevesebb pedig a harmadikra jut. Ez
így azonban nincs rendjén. Ezért olykor – ha sikerül – félresöpröm a sürgős
teendőket, hogy elcsendesedjek Istennel, és minőségi időt töltsek a
családommal. Bár ezek nem sürgősek, de ha ezek nincsenek jelen életemben, "minden hiábavalóság, és hasztalan erőlködés". Valami ilyesmire
gondolhat a 21. századi Prédikátor.
