A harag bolondsága

„Ne bosszankodjál föl lelkedben hirtelen, mert a bosszankodás az ostobák szívében tanyázik.”

Prédikátor könyve 7. fejezet 9. vers



Ha a kritizálás olimpiai szám lenne, akkor mi biztos a mezőny elején foglalnánk helyet. Azonban ha arról lenne szó, ki hogyan bírja a kritikát, valahol a versenypálya végén kullognánk. Persze, van a jó szándékú kritika, ami elvileg jól esik az embernek, de az is csak mértékkel.

Képzeld el, hogy egy előadó vagy! Prédikátor, szakmai tanácsadó, tréner, tanár, stb. Felkészülsz az előadásodra (Te tudod, hogy mennyire), beleadod a legjobb tudásod (elvárhatóan) és mintegy 45 percnyi önálló beszéd után a hallgatók 30-40%-a odamegy hozzád, hogy van egy-egy észrevételük. Mindenkinek külön-külön... Elkezdik mondani a jó szándékú kritikát, és te csak hallgatod türelmesen. Megvan? Jó érzés? Hasznos, de jó érzés?

Vannak, akik nagyon hamar felcsattannak, vagy megsértődnek. A legapróbb dolgon képesek évekig tartó haragot táplálni a szívükben.  Az emberek másik csoportja pedig türelmesen állják a sarat, és átgondolják a hallottakat, mielőtt megfontolás nélküli szavak hagynák el a szájukat.
A két típus közül melyik boldogabb, mit gondolsz?


Ma egy újabb nap egy újabb lelki útravalóval, mely gondolkoztasson el bennünket, és át kell értékelnünk egyes dolgokat az életünkben. Hogyan reagálunk a bennünket ért támadásokra?! És meddig elég a muníciónk?! Tanuljunk ma együtt türelmesebbeknek, megfontoltabbaknak lenni.