Öröm Isten szava hallatán

„Ha eljutott hozzám igéd, én élveztem, igéd vidámságot szerzett nekem és szívbeli örömöt, hiszen rólad neveztek el engem, Uram, Seregek Istene.”
Jeremiás könyve 15:16

Nem mindig egyszerű hallgatni Istent. Van, amikor úgy érezzük, hogy szava áthatol minden benső szűrőnkön és szívünk mélyéig lát. Ilyenkor talán legszívesebben elbújnánk Isten tekintete elől, mert amit bennünk lát, arra nem vagyunk büszkék. Nem szeretjük Isten szavát, mikor velünk, bűneinkkel foglalkozik. 

De akkor sem mindig kellemes, mikor feladattal bíz meg. Jeremiás próféta sorsát meghatározta rendkívül nehéz és népszerűtlen küldetése. Volt, amikor úgy érezte Isten tréfát űz vele: „Miért tart fájdalmam szüntelen, miért nincs gyógyulás súlyos sebemre? Olyan vagy hozzám, mint a csalóka patak, amelyben nincs állandóan víz.” (15:18) Ezekben a kiáltásokban az emberi erő végessége, és az isteni megbízás súlya feszül egymásnak. A próféta nem is Isten ellen lázad, hanem csak belső vívódásait osztja meg velünk.

Jeremiás nevének jelentése: „akit az Úr kijelölt” – ezért mondja, Istennek, hogy „rólad neveztek el engem”. Valójában mindannyian Isten gyermekei vagyunk, akiket megszólít, megfedd, feladattal bíz meg, bátorít és megerősít napról napra. A zúgolódás és menekülés helyett, halljuk meg Isten szavában azt a szeretet, ami felvidítja lelkünket.