szerda, augusztus 02, 2017

Bevallott és elhallgatott bűnök



„Aki elfedezi az ő vétkeit, nem lesz jó dolga; aki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer.”

 (Példabeszédek könyve 28. fejezet 13. vers)

Jó pár száz évvel ezelőtt Európa számos országában a bűnözőket nem börtönbe zárták, hanem gályarabságra ítélték, ezáltal egyrészt ’olcsó’ munkaerőhöz jutottak, másrészt az állam mentesült a fogva tartás költségeitől.

Egy történet szerint, a királyi gálya épp a kikötőben horgonyzott várva, hogy friss emberi ’rakománnyal’ töltsék fel. Vagy 100 rabláncra fűzött foglyot lökdöstek fel a szuronyos katonák a mólóra, ahol az uralkodó várta a menetet.

S mielőtt a rabokat elnyelte volna a hajó véres gyomra, felsorakoztatták őket, a király pedig megkérdezte tőlük, mit követtek el. Egytől-egyig könyörögtek és állították: - Én ártatlan vagyok! – Én nem követtem el semmit! – Nem vagyok rosszabb, mint mások! – Csak egy kis tévedés volt! – Kegyelem!

Csupán egyetlen fiatalember volt köztük, aki szemlesütve annyit mondott: - Én bizony bűnös vagyok. Előre megfontolt szándékkal megöltem és kiraboltam a társamat. Én megérdemlem ezt a súlyos büntetést.

A király ezt hallva úgy rendelkezett; - Ezt a bűnöst azonnal ki kell emelni a többi közül, nehogy megfertőzze az ártatlanokat. Így, nyert kegyelmet ez a bűnbánó fiatalember.

S mi a helyzet veled? Mit válaszolsz, mikor a világmindenség Ura megkérdezi: hogyan lettél egy, vagy több bűn, rossz szokás, függőség rabszolgája?

Meddig próbálod altatni a lelkiismereted azzal, hogy ’ez nem is olyan nagy dolog’, ’ha másnak szabad...’? Mikor látod be végre, hogy csak akkor tudsz megszabadulni, ha beismered, hogy a bűn az bűn, és hogy bűnös vagy?

Mielőtt erre válaszolsz, íme két szabadult ember vallomása:

Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen. Míg elhallgattam, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt. Vétkemet bevallám néked, bűnömet el nem fedeztem. Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az Úrnak, és te elvetted rólam bűneimnek terhét. Szela.” (Zsolt.32:2-3;5)

„Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.” (1Ján.1:8-9)
Kövesd az ő példájukat és legyél te is szabad!