csütörtök, augusztus 03, 2017

Alexamenosz hű

„Ne örülj bajomnak, ellenségem, mert ha elestem is, fölkelek, ha sötétségben lakom is, az Úr az én világosságom.”
Mikeás próféta 7:8

Valamikor a 2. század közepén élt Rómában egy Alexamenosz nevű fiatalember, aki abban a megtiszteltetésben részesült, hogy a császár inasa lehetett. Először hosszú tanulás alatt társaival elsajátította az udvari etikett minden csínját-bínját, majd elérkezett az idő, hogy az isteni uralkodó közvetlen környezetében lehetett, és szolgálhatta őt. Alexamenosz mindent megtett, hogy a császár lehető legjobb inasa legyen, és ennek érdekében több ízben is keresztbe tett a hozzá hasonlóan előkelő családból származó inas társainak. 

Kis idő után különös emberekkel került kapcsolatba. Ezekből az emberekből furcsa békesség sugárzott. Arról beszéltek neki, hogy egy bizonyos Jézust keresztre feszítettek, mint egy bűnözőt, hogy ezáltal eltörölje az emberek bűneit. Ez a megváltás-élmény eredményezi azt a különös békességet, ami még az ellenség szeretetét is magában foglalja. Alexamenosz szégyellni kezdte magát, hiszen egészen idáig arról szólt az élete, hogy karrierjét mások lenyomásával biztosítsa. Egyre többet akart megtudni erről a különös keresztre feszített megváltóról, míg végül megszületett benne a vágy, hogy ő is Krisztus követője legyen. Bocsánatot kért inas-társaitól, amiért eddig sok esetben rosszat tett nekik. A munkáját továbbra is pontosan elvégezte, de többet nem jelent meg az isteni császár számára rendezett szertartásokon. 



Kollégái először csak mosolyogtak Alexamenosz új hóbortján, de amikor látták, hogy ez tartós változást hozott nála, kegyetlenül piszkálni és gúnyolni kezdték. Azt mondták neki, hogy szamárfejet imád (a görög bor [oinosz], ami az úrvacsorában Jézus jelképe volt, és a szamár szó [onosz] között csak egy betű eltérés van), hogy gyermekek vérét issza, és erkölcstelen orgiákon vesz részt. Az egyik társa meg is örökítette a császári palota mellett álló inasok házának egyik helységében Alexamenoszt, amint egy keresztre feszített szamarat imád. 

A keresztyén inasnak fájt ugyan társai gúnyolódása, de mindez nem tántorította el megváltójától. A szomszédos szobába ő is készített egy falfirkát: „Alexamenosz hű”. Ezzel a rövid felirattal Mikeás gondolatait akarta visszaadni: „Ne örülj bajomnak, ellenségem, mert ha elestem is, fölkelek, ha sötétségben lakom is, az Úr az én világosságom.”
 
Írjuk föl mi is ma reggel nevünket egy papírlapra, és mellé, hogy minden viszontagság mellett is hűek maradunk megváltónkhoz!