szombat, július 01, 2017

Isten ítélete

Aki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.

Zsoltár 50,23

Ez a zsoltár Ászáf zsoltára. Ászáf Dávid király zenésze, énekese volt, akit maga a király bízott meg a templomi szolgálattal. Nem tudjuk, hogy ezt a zsoltárt valóban ő írta-e. A költemény nagyon hasonlít Ézsaiás írásaira, vagy a fogság utáni, az azt megokoló iratokra. Isten, az Ő népének engedetlensége miatt engedte meg, hogy az ellenség elpusztítsa Jeruzsálemet és fogságba vigye Júdea lakosait. A zsoltár eredeti felirata azt jelenti: Isten ítélete elkezdődött az ő népén.
Mi keresztények, akik hiszünk Jézus Krisztus második eljövetelének valóságos voltában, komolyan vesszük az arra való felkészülést. Ez a zsoltár és az a vers segít bennünket ebben, megmutatja ki lesz az, aki megtapasztalja személyesen Isten szabaditól hatalmának erejét.

Két dolgot említ ezzel kapcsolatosan: A hűséget és az engedelmességet.
·      
  A hűség
A zsoltár szerint az a hűséges, aki nem feledi el azt, hogy hálával tartozik Istennek, és nem csupán egy szófordulat. Az ószövetség népe, ha megtapasztalta Urunk segítségét, azt mindig kifejezte valamilyen formában. Sokszor megénekelték hatalmas tetteit, továbbadták gyermekeiknek dicső történetét, megfogadták, hogy valamit tesznek Istenért, amit később betartottak, és ajándékokat adtak Istennek. Ezek az ajándékok voltak a hálaáldozatok. Vittek ilyet az újonnan aratott gabonából, a frissen szüretelt szőlőből, de bárány, vagy más áldozati állat is lehetett ilyen. A hála tehát nem csupán egy kimondott szó volt, amivel tele van a padlás, hanem tett, cselekedet. A hűség Istenünk iránt ma is többet kell, hogy jelentsen kimondott szavaknál. Olyan tettekkel mutathatjuk meg elkötelezettségünket, ami Isten és az Ő népének javát szolgálja.
·      
  Az engedelmesség
Ha az ítéletre készülünk, akkor vigyáznunk kell arra az útra, amin életünk során járunk. A zsoltárokban sokszor találkozunk ezzel a szimbólummal, az élet olyan, mint egy út, mint egy ösvény. Járunk, haladunk rajta. Célhoz érhetünk, de el is tévedhetünk. Mivel ez az ösvény olykor sötét, világosságra van szükségünk, hogy lássuk, merre menjünk. A világosság, az útbaigazítás mindig az Úrtól jön és általában az Ő igéjét, törvényét, rendeléseit jelenti. Mivel bennünket, istenhivő embereket, maga Jézus Krisztus vár az ót végén, teljesen logikus, hogy rá fogunk hallgatni. Csak az Ő szava igazíthat útba bennünket. Nem mondhatjuk, hogy Hozzá tartunk, ha nem követjük utasításait, ha nem engedelmeskedünk rendeléseinek. Nem azért tesszük ezt, hogy a végén majd megjutalmazzon minket, hanem azért, hogy odaérjünk Őhozzá, oda, ahol Ő van. Ó, hogy szeretnénk már ott lenni! De ehhez engedelmes követésre van a leginkább szükségünk.
Meglátni, megtapasztalni Isten szabaditól hatalmát már ma is lehetséges. Nem kell várnunk addig, amíg eljönnek a nehéz napok, amíg utol nem ér minket, az első keresztényeket is elérő üldözés. Vannak dolgok, függőségek, amik ma is fogva tartanak bennünket. Ha meg akarod tapasztalni, milyen nagy Isten hatalma, akkor ma is járj a zsoltár szavai szerint! Gyakorold a hálát még azelőtt, mielőtt Ő cselekedne! Légy Isten engedelmes gyermeke!