vasárnap, június 04, 2017

Szóljon az élet belőled!

„Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi.”
Példabeszédek könyve 18:21 

Ébren töltött óráid nagy részében szinte be sem áll a szád. Kérdezel és beszélsz megállás nélkül. Napjában legalább egymilliószor elhangzik tőled a "mit csinál?" kérdés, és bevallom, nem könnyű mindegyikre ugyanolyan lelkesen válaszolni. 

Meséled az élményeidet, a jókat és a kevésbé jókat, amiktől megijedtél, ami fájt, ami megnyugtatott, ami boldoggá tett. Felemlegeted azokat az emlékeket, amik nagyon tetszettek és megmaradtak benned, például amikor apuci fürdőhabból varázsolt bajuszt és szakállat az arcodra. 

Napról napra egyre több szót ismersz, már ragozol és igeidőket is használsz, én pedig csodálkozom, hogy hogyan tudsz te már ennyi mindent. Figyelsz, és szívod magadba az információkat, az én lelkemnek pedig olyan jól esik, hogy hallhatom, amit visszaadsz ezekből. Gyógyít és erőt ad. Életet ad a fáradt testembe, és hitet, hogy megéri, és van értelme. 


Hát maradjon ez így! Ma azért imádkozom, hogy az élet, Krisztus szólaljon meg az én szavaimból, hogy ezt lásd tőlem követendő példként, hogy ezt szívd magadba minden nap, és ez áradjon belőled. Azért imádkozom, hogy mindazzal, ami a számat elhagyja, építselek és ne romboljalak. Hogy a Jót tudjam átadni neked a szavaimmal is, a szeretetet, az Isten valódi arcát.