hétfő, június 19, 2017

Kenyér és "cirkusz"

„Jézus azt mondta nekik: Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha.” János evangélium 6:35

A manna, mint mennyei kenyér olyan isteni csoda volt, amire a pusztai vándorlás óta emlékezhettek az Izraeliták. Isten napi gondoskodása nélkül semmilyen esélyük nem lett volna a túlélésre. A pusztában víz, és élelem nélkül bolyongva nem tehettek mást, minthogy rábízták magukat Isten gondviselésére. 

Amikor Jézus megvendégelte az ötezer férfit (plusz nők és gyerekek), az Őt követő tömeg látva a korábbi jeleket, és megtapasztalva a kenyérszaporítás csodáját, felidézhették a régi manna-csodát. Örültek az ételnek, jóllaktak, Jézus mellett maradtak. Ám ez önmagában még nem jelent semmit. Jézus azt mondta az újabb és újabb csodákra vágyó tömegnek: „nem azért kerestek engem, mert jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok. Ne veszendő eledelért fáradozzatok, hanem az örök életre megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad majd nektek, mert őt pecsétjével igazolta az Isten.” (János 6:26-27)  

Az emberek kenyeret és cirkuszt (csodákat) akartak, de Jézus ehhez nem asszisztált. Tudta, hogy szükség van ezekre, de sohasem elég. Több kenyér, nagyobb csoda, újabb szenzáció. És közben nem vették észre, hogy ott van közöttük az Élet Kenyere, aki nemcsak kielégíti szükségleteiket, hanem örök életet is ad.

A tömegben ma te is ott vagy. Talán téblábolva, bizonytalanul keresed lelked gyógyulását – csak éppen nem Jézusnál. Esetleg már ott vagy Jézus közelében, de nem megfelelő motivációval. Igen, Jézus segítségünkre jön, gondoskodik szükségleteikről, de ne ezért kövessük. Ne elsősorban ezért. Lakj ma jól „Jézusból”, hogy életed lehessen.