szombat, június 17, 2017

Ima a gyógyulásért


"Menj vissza és mondd meg Ezékiásnak, az én népem fejedelmének: Azt mondja az Úr, Dávidnak, a te atyádnak Istene: Meghallgattam a te imádságodat, láttam a te könyhullatásidat, ímé én meggyógyítlak téged, harmadnapra felmégy az Úr házába;"
2Kir 20,4

"Isten Igéje oktatást ad a betegek gyógyulása érdekében mondott különleges imára. Azonban az ilyen ima felajánlása a legünnepélyesebb cselekmény, ezért ne vállaljuk gondos megfontolás nélkül. Sok esetben a betegek gyógyulásáért mondott imánál az, amit hitnek mondanak, nem más, mint elbizakodottság...
A betegekért mondott imánkban gondoljunk arra, hogy "azt, amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk" (Róm 8:26). Nem tudjuk, hogy a kívánt áldás a legjobb lesz-e számunkra, vagy nem a legjobb, ezért imáinkba foglaljuk bele e gondolatot: "Uram, Te ismered a lélek minden titkát! Ismered e személyeket is. Jézus az ő Megváltójuk, életét adta értük, ezért az Ő szeretete nagyobb, mint a mienk. Ha azért a Te dicsőségedet és a szenvedők javát szolgálja, Jézus nevében kérünk, gyógyítsd meg őket. Ha nem a Te akaratod, hogy meggyógyuljanak, kérünk, hogy kegyelmed által vigasztald és jelenléted által támogasd őket szenvedéseikben...
Isten tudja a véget kezdettől fogva. Ismeri az emberek szívét és olvassa a szív minden titkát. Tudja, hogy azok, akikért imádkoznak, el tudják-e viselni azokat a próbákat, amelyek még reájuk jönnek, ha életben maradnak. Tudja, hogy életük áldás, vagy átok lenne-e önmaguk és a világ számára. Ez az egyik oldala annak, hogy amidőn az Úr elé tárjuk kéréseinket, tegyük mindig hozzá alázattal: "mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen" (Lk 22:42). Jézus alárendelte magát Isten bölcsességének és akaratának Gecsemáné kertjében, amidőn így könyörgött: "Atyám! ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár' (Mt 26:39). Ha Isten Fia számára helyes volt ez a kijelentés, mennyivel inkább számunkra, véges, tévedő emberek számára...
Némely esetben Isten határozottan munkálkodik isteni ereje által a betegek egészségének helyreállítása érdekében, azonban nem minden beteget gyógyít meg. Sokan elalszanak az Úr Jézusban. János apostol parancsot kapott Páthmos szigetén, hogy írja meg: "Boldogok a halottak, akik az Úrban haltak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Lélek, mert megnyugosznak az ő fáradtságuktól, és az ő cselekedeteik követik őket" (Jel 14:13). Ebből látjuk, hogy ha bizonyos betegek egészsége nem áll helyre, emiatt ne mondjunk ítéletet felettük, hogy nincs elég hitük...
Mindnyájan szeretnénk azonnali és közvetlen választ kapni imáinkra és könnyen elcsüggedünk, ha a válasz késik, vagy váratlan formában jön. Isten azonban sokkal bölcsebb és sokkal jobb annál, hogy imánkat mindig abban az időben és oly módon hallgassa meg, ahogyan mi kívánjuk. Ő többet és jobbat ad számunkra, mint amit mi kívánunk, és mivel bízhatunk bölcsességében és szeretetében, ne kérjük Őt arra, hogy Ő teljesítse a mi akaratunkat, hanem inkább mi igyekezzünk teljesíteni az Ő szándékát, akaratát. Vágyainkat és akaratunkat rendeljük alá az Ő akaratának. Ezek a tapasztalatok - amelyek megpróbálják hitünket - a mi javunkat szolgálják, mert kinyilvánítják, hogy hitünk őszinte és igaz-e; egyedül Isten Igéjére támaszkodik-e; vagy a körülményektől függő, bizonytalan és változékony. A hit gyakorlás által erősödik. Engedjük meg, hogy a béketűrés elvégezze tökéletes munkáját és gondoljunk arra, hogy a Szentírásban becses ígéretek vannak azok számára, akik várják az Urat...
Midőn imádkoztunk a beteg gyógyulásáért, bármi lesz az eset kimenetele, ne veszítsük el hitünket Istenben. Ha veszteséggel kell szembenéznünk, fogadjuk el a keserű poharat és gondoljunk arra, hogy egy szerető Atya keze helyezi azt ajkunkhoz. Ha azonban a beteg egészsége helyreáll, ne felejtse el, hogy új kötelezettség hárul reá Teremtője iránt. Midőn a 10 bélpoklos meggyógyult, csak egy tért vissza Jézushoz és adott Neki dicsőséget. Ne legyünk olyanok, mint a hálátlan kilenc gyógyult bélpoklos, akiknek szívét nem érintette Isten kegyelme. "Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka" (Jak 1:17)"
(E. G. White: Tanácsok a gyülekezeteknek; 54. Ima a betegekért, részletek)