szerda, június 28, 2017

Betegségeinket viselte



„Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől!”
 (Ézsaiás könyve 53. fejezet 4-5. vers)

Sokan vitatkoznak azon, hogy Jézus mennyiben azonosult velünk bűnös földi emberekkel, s vajon tényleg átélte-e a kísértés minden válfaját. Mert ha nem – állítják némelyek – akkor mi módon tud teljesen együtt érezni velünk!

Egy biztos, bár ’betegségeinket viselte’, mégsem olvasunk arról, hogy valaha is beteg lett volna. Megváltónk nem küzdött a rákkal, leukémiával, cukorbetegséggel, törött csontja sem volt, nem volt menstruációs fájdalma, szuvas foga, és biztos, hogy mentális zavarai sem voltak.

De akkor, hogyan értsük, hogy ’fájdalmainkat hordozá’, vagy hogy ’az Ő sebei által gyógyultunk meg’?

A valódi megértéshez elengedhetetlen, hogy a megváltás valódi célját szemléljük, ami nem egyenlő a jelenben oly kívánatosnak tűnő fizikai, vagy lelki gyógyulással. Mert akármilyen és akármennyi súlyos betegségből is gyógyít meg Isten, amíg nem zárul le a bűn történelme, 90-100 év és jön a koporsó.

Így, minden fájdalom és betegség nem más, mint a bűn tünete. Amikor ’megsebesítetett bűneinkért’ az ő sebe mindennél mélyebb seb, a ’kárhozat sebe’ volt. Mert Jézus nem tüneti, vagy időleges kezelést akar adni, hanem teljes megújulást. Ő az elvesztett édeni állapotot fogja visszaállítani, ahol örökre Vele leszünk.

S ha beteg vagy, ha fájdalom gyötör, ha gondok marcangolnak, mondjuk el az apostollal együtt:

„nem csüggedünk; sőt ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal napról-napra újul. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk; Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.” (2Kor.4:16-18)