kedd, május 02, 2017

Ne hagyd otthon a zseblámpádat!

„Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.

Zsoltárok könyve 119. fejezet 108.verse



Aki volt már eltévedve (de nagyon!!!) az pontosan tudja, hogy milyen nagy segítség az, ha az ember benyúl a zsebébe, előveszi az okostelefonját, bekapcsolja az adatforgalmat, és segítségül hívja valamelyik navigációs applikációt. Az elmúlt 10 hónapban többször éreztem elveszettnek magam, mint az azt megelőző 29 évben (igaz nem számoltam, de azért naponta eltévedni...). Ha nagymamám tudná, hogy mennyi pénzt adtam telefonra, hogy legyen okosabb, mint én, biztos lekeverne egy fülest, hogy mért nem tettem el inkább nehezebb időkre, de ha szegénykém tudná, hogy hányszor tévedtem el (de nagyon) és hányszor adott már kimenekedést a Waze (az általam leggyakrabban használt navigáció), biztos megenyhülne...

Az Isten szava nemcsak azok előtt világosság, akik az ágyban, sötétben a telefonjukról, vagy a táblagépről olvassák a bibliát és az világít a sötétben, hanem azok számára is, akik lélekben elveszettek, é keresik a kiutat (de nagyon), hogy a sötétségből a világosságra eljuthassanak. 2007 körül egy éjszakai túrán vettem részt külső motivációra, és amennyire felkészületlenül lehet menni egy ilyen túrára én úgy mentem. Bőr cipő, farmer, ing, vakmerőség. Amik hiányoztak: (röviden) megfelelő öltözet, cipő, folyadék, alázat és zseblámpa. Ennek megfelelően meg is csúsztam és olyan 5-7 métert csúsztam le a hegyoldalon. Elszakítottam az ingem, a nadrágom és a cipőm sorsa is meglett pecsételve. Ezután, az alázatosságot magamra öltöttem, és én lettem a túravezető leghűbb társa. Neki volt, élelme, folyadéka, és egy meleg pulcsit is kaptam tőle, de ami legfontosabb, megfelelő zseblámpája volt. Így már nem teljes vak sötétben kellett keressem a lábamnak a helyet, hanem valamit láttam is. De még mindig nem volt tökéletes. Valahogy túléltem azt a borzalmas túrát, de egy életre megtanultam, hogy ahhoz, hogy haladni tudjak, kell legyen saját fényforrásom.


Így van az életben is. Nem lehetséges az, hogy a másik fényében sütkérezek, mert az nem lehet tökéletes számomra. Nem elég, ha anyu, apu olvassa a bibliát, nekem is kell tennem azért, az ösvény, amin én járok, azzal a világossággal legyen megvilágítva, amit én fedeztem fel, azzal a világossággal, amit Isten adott számomra. Ha látni akarsz, használnod kell a zseblámpádat, olvasnod kell a bibliádat, de ha csak a mások által nyert világosságot követed, homályosan látsz, megtévedhetsz és lecsúszhatsz a hegy oldalán