vasárnap, május 21, 2017

Megérte

„A hosszú várakozás beteggé teszi a szívet, de a beteljesült kívánság az élet fája.”
Példabeszédek könyve 13:12 

Vártunk Rád. Amikor eldöntöttük, hogy most már készen állunk a fogadásodra, bíztunk abban, hogy hamar eljön majd a találkozás napja. De csak a várakozás maradt. Mindent megtettünk, amit csak tenni lehet, és sokszor nagyon elkeseredtem. 

Aztán egy őszi napon úgy hittük, itt vagy már velünk. Felhőtlenül boldogok voltunk. Számolgattuk, hogy mikor foghatunk majd a kezünkben, nézegettük a babavárós könyv képeit, hogy mekkora is lehetsz már. Aztán jött a lesúlytó hír, a testvéred úgy döntött, visszafordul. Nekünk pedig el kellett engednünk Őt. 

Újabb várakozás. Teltek a hónapok egymás után könnyekkel terhelten, míg egy nyári napon nem mertünk hinni a szemünknek. Én sokáig nem mertem örülni, tervezni. A babavárós könyveket messziről elkerültem. Nem akartam még egy csalódást. De Te kapaszkodtál. Napról napra fejlődtél, és én minden egyes vizsgálat után egyre jobban hittem abban, hogy velünk is maradsz. 

Minden nehézség ellenére egyre szebb lett ez a várakozás, míg nagypéntek hajnalán felsírtál, és végre magamhoz ölelhettelek. Pici voltál, és nagyon ragaszkodó. Csoda. Egy új élet fakadt belőlünk, aki azóta is növekszik, és minden pillanatban erősíti a hitünket. 

Mára már eltűnt az a csöppnyi, pici baba, és egy cserfes, zsivány kislány gazdagítja az életünket. Együtt sírunk, együtt nevetünk, együtt kérünk és együtt adunk hálát. Minden nap. Együtt éljük meg Isten szeretetét, gondviselését, együtt tanuljuk, milyen is családban élni. 


Akárhányszor rád nézek, tudom, megérte. Sokszor piszok nehéz volt, de megérte várni Rád. Az új életre, akit Istentől kaptunk ajándékba.