kedd, május 23, 2017

Ki ne szeretné a jó tanácsokat?

„Szeresd az URat, a te Istenedet, hallgass szavára, és ragaszkodj hozzá, mert így élhetsz, és így lakhatsz hosszú ideig azon a földön, amelyet Istened, az ÚR esküvel ígért oda atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.


Mózes ötödik könyve 30. fejezet 20. verse

A tanács az akkor jó, ha nem nekem mondják-

Ki ismerne engem jobban, mint én saját magamat, tehát én tudom, hogy nekem mi a jó! Ez egy jó mondat, sokszor hallottam már különböző élethelyzetekben lévőktől. Mondta ezt már dohányos tüdő rákos is, és mondta ezt egy hat éves gyermek is. Tényleg mindig tudjuk, hogy mi a legjobb nekünk?

Ha a tüdőbajos bácsitól halljuk ezeket a szavakat, miközben a cigaretta füstje sárgítja el az ujjait, nem kell orvosnak lenni hozzá, hogy azt mondjuk: „öreg jobban teszed, ha minél hamarabb leteszed a cigit”. Ismeretlenül is készek vagyunk tanáccsal szolgálni, bármikor, bárkinek?! Mitől lesz egy tanács jó? Attól, ha készek vagyunk azt megvizsgálni, annak pozitív és negatív hatásait felmérni. De mi történik akkor, amikor tudom, hogy a tanács jó és jó lenne, ha meg is fogadnám, de nem teszem, mert úgy érzem, hogy képtelen vagyok rá, mert az, ami most van nagyon jó. Az önzés! „Megpróbáltatásért vagyunk e világba helyezve, mely meghatározza a jövendő életre való alkalmasságunkat. Nem juthat a mennybe, akinek jellemét az önzés piszkos foltja szennyezte be. ezért Isten itt, a ránk bízott földi javak által vizsgál meg bennünket, mert ezek általunk való használata megmutatja, vajon ránk lehet-e bízni az örökkévaló gazdagságot.” (Az utolsó napok eseményei 57. old)

Saját magunkkal kell megküzdenünk, hogy az „ÉN”- ről lekerüljön a reflektorfény. Nehéz az életünk irányítását átadnunk Istennek. Mert megszoktam, hogy én kormányozok, hogy én mondom, hogy mikor, mit, hol, miért, stb... de ha nem fogadom meg Mózes tanácsát, ezt az egyszerű tanácsot, akkor sohasem láthatom meg az Urat.


Kérdezzük meg magunktól, hogy vajon az ahol most vagyunk, jobb e attól a helytől, amit az Isten készít-e el számunkra? Vajon tudunk-e jobbat magunknak, mint az, Aki megteremtette az embert? A válaszunk ne legyen könnyelmű, alaposan vizsgáljuk meg a két lehetőség közötti különbségeket és csak aztán válasszunk!