péntek, május 05, 2017

Elégedett vagy?

„Valóban nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel. Mert semmit sem hoztunk a világra, ki sem vihetünk semmit. De ha van élelmünk, és ruházatunk, elégedjünk meg vele.” 
1Timóteus 6:6-8.
Semmit sem hoztunk magunkkal, tehát mindenünk, amivel rendelkezünk, az Úré.
Feltehetnéd a kérdést: Hát akkor mim van nekem? Tényleg, minden az Úré? A földem is? A telkem is? A házam is? A pénzem is? Az értékem is? Az életem is? A férjem/feleségem is? A gyermekeim is? Tehát nekem semmim sincs?
Így igaz! Semmink sincs!
„Mert semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy ki sem vihetünk semmit!’ (1Timóteus 6:7)
Viszont van egy hatalmas Királyunk, aki a gyermekeivé fogadott minket, és gyermeki jogon mindenünk megvan. Igaz, hogy végül el kell számolnunk mindennel, mert kölcsön kaptuk, de ez azt is jelenti, hogy nem kell aggódnunk, mert amire szükségünk van, arról gondoskodik a mi mennyei Atyánk. Azonban ez azt is jelenti, hogy nincs mivel dicsekednünk, hiszen mindenünk az Úré. Elszámolási kötelességünk van mindazzal, amit ránk bízott. Az anyagi javainkkal, hogy miképpen használtuk el, illetve fel. A gyermekeinkkel, hogyan neveltük őket. Az egészségünkkel, hogy milyen módon őriztük meg, mennyire vigyáztunk rá. Az időnkkel, hogy mire pazaroltuk. A férjünkkel/feleségünkkel, mennyire segítettük, bátorítottuk őt. A képességünkkel, hogy kamatoztattuk-e, vagy önzőn magunknak tartottuk-e meg.
Mint a világmindenség királyának gyermekei, mérhetetlenül gazdagok vagyunk! Belegondoltunk ebbe?
MICSODA ELŐJOG! De milyen NAGY FELELŐSSÉG is ez! Tényleg, mondd csak, úgy őszintén: Elégedett vagy? Valóban az vagy?