Amikor nagy bajban vagyunk


" 1 Szeretem az Urat, mert meghallgatja könyörgésem szavát.
 2 Felém fordította fülét, ezért őt hívom segítségül, amíg csak élek."
Zsoltár 116

Nem tudjuk, ki írta a 116. zsoltárt, ezért egyszerűen csak zsoltárosnak nevezzük őt. De azt tudjuk, hogy Isten megmentette őt a haláltól. Lehetséges, hogy nagyon beteg volt és napjait szörnyű fájdalmak között élte, mint annak idején Jób. Az is lehet, hogy az ellenségei próbálták megölni ezért a szíve és a gondolatai minden percben e körül forogtak. Telve volt aggodalommal és félelemmel. Talán a börtönben volt egy cellában és a kivégzését várta és az Úrhoz kiáltott és Isten megszabadította.

Nem tudjuk mikor írták a 116. zsoltárt, de azt igen, hogy ez a negyedik a hat egyiptomi "Hallél Zsoltárok" közül, ami azt jelenti, hogy ezt az éneket sokszor énekelték az Egyiptomból való szabadulás emlékére a pászka ünnepen. Akkor Isten népe közel volt a pusztuláshoz, de Isten meghallotta az ő kiáltásukat és elküldött egy szabadítót, Mózest, aki által megmentette őket. 

A zsoltáros hangosan kiáltott és Isten felé fordította a fülét, ami azt jelenti, hogy figyelt rá és meghallgatta őt. Isten a legrosszabb helyekről is ki tudja menteni választottait, amikor szükségük van rá. Számos tapasztalat mutatja hát, hogy mi mindenkor bízhatunk Őbenne. Kérjük hát Istent ma is, hogy mutassa meg nekünk, hogy  mi mit tegyünk a bajban és mutassuk ki mindenkor szeretetünket és hálánkat iránta.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia