kedd, május 30, 2017

A végső jutalom

„Ezért a nagyok között adok neki részt, a hatalmasokkal együtt részesül zsákmányban, hiszen önként ment a halálba, hagyta, hogy a bűnösök közé sorolják, pedig sokak vétkét vállalta magára, és közbenjárt a bűnösökért.

Ézsaiás könyve 53. fejezet 12. verse.


Hogy érzed magad, amikor igazságtalanságot szenvedsz? Hogy esik, amikor valaki megbánt, de te úgy érzed, csak segíteni akartál? Mit teszel akkor, amikor valaki csak korhol téged, de te nem érted mit tettél?

Belül már majdnem felrobbansz, talán kiabálnál is, hogy valaki tegyen igazságot, de nem történik semmi, csak csendesen elviseled a sorsodat. Jézus, aki bűnt nem ismert csak sok bűnöst, tűrte a megaláztatást a fájdalmak útján. Kicsúfolták, leköpték, megverték... Sokszor feltettem már magamnak a kérdést, hogy én vajon a történet melyik részénél mondanám, hogy elég, melyiknél kezdenék üvölteni, és vajon melyiknél használnám isteni erőmet. Amikor rájövök, hogy mennyire nem bírtam volna még csak töredékét sem annak, amit Jézus bírt, rájövök, teljesen alkalmatlan vagyok arra, hogy a mennyek országába jussak. Amikor érzem, hogy hogyan tudnék viselkedni, az engem ért igazságtalansággal szemben szinte felrobbanok. De Jézus nem ilyen, nem ezt tette. Alázatosan tűrte, amit elkövetnek az emberek, önként vállalta ezt az áldozatot, értem.

Valahányszor dühbe gurulok, vagy nem úgy viselkedek, ahogyan Jézus tette, rá kell ébredjek: egy vagyok azok közül, akik Őt keresztre feszítették. Nem beszélhetek úgy, hogy ezt „ők tették”, nem. Ebben én is osztályrészt kell vállaljak, mert Jézus az én bűneimért halt meg, mert annyira szeret, hogy ezáltal meg akar menteni a biztos haláltól.


Keresztény vagyok ráadásul, és mondhatnám megváltozott az életem. Igen, így van, sokat változtam, de nem eleget! Én ma is azon fogok gondolkozni, hogy hogyan lehetnék közelebb Istenhez, hogyan lehetnék hűségesebb, kitartóbb, türelmesebb, alázatosabb, megbocsátóbb...