hétfő, április 10, 2017

Isten előre ismeri a kéréseinket

...jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle.
Máté evangéliuma 6:8

Ha nem vigyázunk, akkor az imáink egy bevásárló listára vagy kívánságlistára fognak hasonlítani: Felsoroljuk Istennek, hogy mi mindent szeretnénk elérni, mi az ami aggaszt bennünket, vagy éppen mit szeretnénk, ha megoldana helyettünk, mert mi nem vagyunk rá képesek.

Amikor imádkozni készülünk, érdemes tudatosan felidézni azt a nyilvánvaló igazságot az emlékezetünkben, amire Jézus fenti félmondata hívja fel a figyelmünket: Isten a képességeinél fogva mindent tud, mindent lát és mindent ismer, a mi kis életünk minden mozzanatát is beleértve. Az imádság tehát nem arra való, hogy Istent "informáljuk" általa. Nyilván ez az oka annak is, hogy a Mi Atyánkban is csupán egyetlen rövid kérés utal a hétköznapi szükségleteinkre: "a mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma". 

Az imádság lényege tehát nem a problémáink és hétköznapi kéréseink felsorolása, hanem valami más: személyes beszélgetés, találkozás Istennel. Amikor a problémáink helyett Róla és magunkról beszélgetünk az imáinkban, akkor is olyan dolgokat osztunk meg Vele, amelyek szintén ismertek Előtte, de ezek megfogalmazására nem Neki van szüksége, hanem nekünk: Biztosan volt már olyan tapasztalatunk, hogy amikor valakivel beszéltünk egy témáról, ez segített tisztán látni, rendszerezetten átgondolni azt, amiről szó volt, és adott esetben lenyugodni is. Mennyivel inkább így van ez akkor, amikor annak az Istennek a jelenlétébe lépünk, Akinek a szemei előtt "mindenek meztelenek és leplezetlenek". Amiből az is következik, hogy bátran, nyíltan, őszintén, szorongástól mentesen szólhatunk Hozzá, hiszen mindent tud és lát velünk kapcsolatban, így nem kell attól félnünk, hogy valamit félre ért vagy valamit rosszul mondunk, és ezen bármi is múlna. 
Szabadon beszélhetünk Hozzá - milyen nagy ajándék is ez!