Igaz barát
„Minden
időben szeret, aki igaz barát, és testvérül születik a nyomorúság idejére.”
(Példabeszédek könyve 17. fejezet 17. vers)
Mivel
Isten társas lénynek teremtett minket - „Nem jó az embernek egyedül lenni.”
(1Móz.1:18) – születésünktől fogva bennünk van a vágy, hogy tartozzunk
valakihez, hogy legyen valaki, aki megért, aki elfogad, aki szeret.
S
milyen paradox, hogy miközben mély, tartalmas kapcsolatokra vágyunk, saját
magunk ellenségeiként felelőtlenül hagyjuk elsorvadni, vagy épp tudatosan
szakítjuk el a társas kötelékeinket, míg teljesen magába szippant a végtelen magány.
Ahogy
Tóth Árpád írja Lélektől lélekig című versében:
Tán fáj a
csillagoknak a magány,
A térbe szétszórt milljom árvaság?
S hogy össze nem találunk már soha
A jégen, éjen s messziségen át?
A térbe szétszórt milljom árvaság?
S hogy össze nem találunk már soha
A jégen, éjen s messziségen át?
Ó, csillag,
mit sírsz! Messzebb te se vagy,
Mint egymástól itt a földi szívek!
A Szíriusz van tőlem távolabb
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?
Mint egymástól itt a földi szívek!
A Szíriusz van tőlem távolabb
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?
Mit
tehetünk az elmagányosodás, az egymástól való elhidegülés ellen? Hogyan
tehetünk szert olyan barátokra és hogyan lehetünk mi magunk is olyan barátok,
akik a nyomorúság idején „testvérül születnek”?
Ez
volt Saint-Exupéry kis hercegének is a kérdése. Ő is igaz emberi kapcsolatot,
barátot keresett.
„Szelídíts
meg! – mondta a róka.
Nem
nagyon érek rá. Barátokat kell találnom, és annyi mindent meg kell ismernem.
Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít - mondta a róka.
Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupán kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem."
„Az idő, amit
a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.
Az idő, amit
a rózsámra vesztegettem… – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe
vésse.
Az emberek
elfelejtették ezt az igazságot – mondta a róka. – Neked azonban nem szabad
elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit
megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért…”
Legyen
ez a mai nap számodra a felelősség napja, amikor bármilyen apró
figyelmességgel, jelzéssel, időtöltéssel tudtára adod barátaidnak, hogy
fontosak számodra!